Gyógyít az együttérzés?

Először is a fogalmat kell tisztáznunk. Az együttérzés olyan dolog, amikor részt veszel a másik fájdalmában, bánatában. Része vagy annak az energiaáramlásnak, ami ilyenkor létrejön.

Együtt érezni valakivel – általában olyankor történik ez, mikor valami nagy veszteség, fájdalom ért valakit, aki közeli ismerősünk, barátunk. Az, hogy valakivel együtt érzel, és látja ezt rajtad, segít neki megkönnyebbülni, megszabadul a fájdalom egy részétől, könnyebb lesz neki. Ezt jelenti az együttérzés a mindennapokban. Olyan szituáció ez, amely jól esik mindkét félnek, olyan mintha kézrátétellel levennél valakiről dolgokat. Az illető akaratán kívül megosztja fájdalmát. Ahhoz, hogy együtt érezz valakivel, kell bizonyos fajta affinitás, empátiára van szükség. Empátia és együttérzés rokon fogalmak. Ha leveszed valakiről a fájdalom egy részét, mert együtt érzel vele, akkor ő hálás lesz ezért, és ő meg abban az érzésben tud együtt érezni veled, hogy törődsz a fájdalmával, és megosztod az érzéseidet, azaz szimpátiát keltesz. Az együttérzés emberi segítségnyújtás, amit egyik ember akarva-akaratlanul ad a másiknak. Az alapvető emberi érzések egyike. Olyan ez, mintha közösen cipelnétek valamilyen közös nagy terhet, és együtt könnyebb az a teher, mintha csak egyedül cipelné az, akivel együtt érzel. Ez a teher a fájdalom. Fájdalomban pedig nehéz élni, így a segítségnyújtás ilyenkor elengedhetetlen, ha barátodról, ismerősödről van szó. Mindenképpen együtt fogsz vele érezni, és az együttérzésnek hatalma van, gyógyít. Sebeket forraszt be, és elűzi a gondot, bánatot. Ez az érzés abból a tartományból fakad, ahol minden ember egyenlő, azaz a közös emberi részből jön létre, azzal a logikával, hogy velünk is megtörténhetett volna az a baj, ami barátunkkal, ismerősünkkel megtörténik. Ez a felismerés vezet el ehhez a nagyszerű érzéshez, amivel kifejezhetjük egy ölelésben, átkarolásban azt, amit érzünk, mert az érzés cselekvés formájában ölt testet. Ha például egyikbarátunknak meghalt az édesanyja, átkaroljuk őt, részvétünket fejezzük ki, cselekvésben transzformálódik az érzés, amit érzünk.

A közös fájdalomban való részvétellel, azzal hogy terhet veszünk le embertársunkról, kifejezzük irányába az együttérzésünket, gyógyítjuk ezzel őt, mert terhet veszünk le róla. A gyógyulás folyamata hosszú ideig eltart, de a közös emberi érzésnél kezdődik, azzal, hogy közösséget vállalunk embertársunkkal, és megszabadítjuk őt a fájdalom egy részétől, ami igazán dicséretes dolog, ám annál természetesebb, hiszen a tenni akarás ott dolgozik mindnyájunkban. A gyógyítás, amit ilyenkor véghezviszünk, önkéntelenül alakul így, mert a szeretet, amit embertársunk iránt érzünk, erre az útra visz, és ez természetes. Mindenkinek jól esik, ha törődnek vele, ha együtt éreznek a fájdalmával, ha ezt kifejezik irányába. Ez igazán jelentős tett egy másik emberért. Mindez természetes is egyúttal. Hiszen mindannyian emberek vagyunk, és sajátunk az együttérzés, mint alapvető emberi tulajdonság. Azok az emberek tehát, akik ismerőseink, képesek gyógyítani minket és vice versa. Ilyen nagy a természet hatalma, és az emberi együttérzésé. Törődjünk a másikkal, és figyeljünk oda embertársainkra, így szebb és jobb emberi kapcsolatokra tehetünk szert. Ami mindannyiunk érdeke.