Hinni és nem hinni

A középkorban fel sem merült, mára viszont egyre több az ateista. Miért van ez? Miért jó dolog mégis hinni?

Az ateizmus egy komplex filozófiai felfogás. Vannak úgy nevezett gyenge és erős ateisták. A gyenge ateisták nem eldöntött tényként fogadják Isten vagy az istenségek létezését, hanem egyszerűen nem érdekli őket. Az erős ateisták pedig 100%-osan tagadják azok létezését. Fontos kiemelni, hogy ezek az emberek nemcsak az egyisten hívő vallásokat tagadják (zsidó, keresztény, iszlám), hanem az összes többit is (mint például a buddhizmus). Sőt, tovább menve nemcsak az istenségek létezését tagadják, hanem minden természetfeletti lényét is. Egyszerűen elmondva: nincs fogtündér, húsvéti nyuszi, mikulás, de nincsenek szellemek, démonok, vérfarkasok vagy vámpírok sem. A földönkívüli élet elutasítására már nem terjed ki ez a világnézet.

Az ateizmus eleve azért van, mert nincsenek kézzel fogható bizonyítékok az istenek létezésére. Viszont, ha egy ateistát meg lehetne győzni, előbb fogadná Zeusz és társainak a létezését, mint a keresztény Istent. Hogy miért? Azért mert Zeusz emberszerű. Leszáll az emberek közé, beszélget vele, mikor haragos villámokat szór. Egy idő- és térsíkon létezik az emberiséggel. Így határozza meg a görög mitológia is. Isten azonban nem ilyen. A Biblia tanítás szerint, ami az embernek ezer év, az Istennek csak egy pillanat. Isten sosem jelentette meg magát, nincs meghatározható formája, úgymond nincs emberi alakja. Nem lehet ábrázolni. Egy vallást tagadó embernek nehéz ezt elfogadni. Ráadásul, ha a Biblia meghatározását követjük, akkor Isten a téridőn kívül létezik.

Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy bár egy vallás sem bizonyított, miért van az, hogy annyi van belőlük, már több száz és ezer éve. „A remény hal meg utoljára”. Ha van valamilyen isten, ha nincs, az emberiségnek akkor is szüksége lesz valamire, amiben hihet. A legtöbb vallás kizárja egymást. Ez azt jelenti, hogy ha van egy, amelyik valós, akkor van másik ezer, amelyik nem. Ebből logikailag azt szűrhetjük le, hogy a vallásokat az emberek maguk találták ki, önmaguk miatt. Az indiánok és bizonyos keleti kultúrák a természeti jelenségeket istenítik meg. Sőt, egyes nem túl ismert vélemények szerint, az is lehet, hogy az Olümposz legendái csak egy jó történet volt, és később kapott vallási jeleget. Bár ennek nem túl nagy a valószínűsége.

Ha ilyen sok a vallás, akkor miért pont a keresztény dominál? A „dominál” nem épp a megfelelő szó, hisz az emberiség jelentős része nem keresztény, azonban mi szeretjük a nyugati kultúrát a legfőbbnek tekinteni. De a lényegre térve, a válasz egyszerű: mert logikus. A sok megmagyarázhatatlan jelenség ellenére is, a Biblia rendkívül logikus. Az bizonyított tény, hogy az Ó- és Újszövetség megírása között több száz év telt el, és az egymásra tett utalások megállják a helyüket. A Biblia úgy határozza meg Istent, mint aki mindenek felett áll, mint aki bármit megtehet. Adott egy Mennyország, ahova a jók jutnak be és van egy pokol, ahova a rosszak. Továbbá, a Biblia tanítása szerint Isten megbocsájtó akkor is, ha életed utolsó perceibe bánod meg a bűneid. És mondjuk pont ez áll nagyon sok teológiai vita hátterében. Mert a keresztény tanítás szerint, mindegy hogy 5 méterrel fulladsz meg a víz alatt, vagy 50-el. Tehát, mindegy hogy elloptál egy csokit a boltból vagy lemészároltál egy fél falut, Istennél ez ugyanolyan nagy bűn és ugyanúgy meg kell bánd. Mindezek ellenére Isten személye logikus. A ógörög filozófia is meghatározza (politeizmusa ellenére) Platón személyében: kell legyen valaminek vagy valakinek aki ezt az egészet megteremtette és felügyelete alatt tartja.