A növények titokzatos nyelve

Richard Karban ökológus több éve kutatja a növények kommunikációját, és azt állítja, kezdi megérteni, amit egymásnak mondanak. Már a 80-as években több tudományos tanulmány jelent meg arról, hogy a fűzfák, nyárfák, juharfák képesek figyelmeztetni egymást a rovarok támadásaira. Így már talán az Avatar c. film sem olyan irreális, ugye?

A kártevők által megtámadott fák közelében lévő fák elkezdenek kiválasztani magukból egy rovar-taszító anyagot, hogy elriasszák a bogarakat, és kivédjék a támadást. Az ép, egészséges fáknak valahogy a tudomására jut, hogy a szomszédban már megjelentek a kártékony rovarok, így fel tudnak készülni a védekezésre. A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy bár a növényeknek nincs intelligens és bonyolult szerkezetű agya, mégis rendelkeznek egyfajta tudattal, és képesek egymásnak üzeneteket küldeni és fogadni, illetve értelmezni az üzeneteket és megfelelően reagálni rájuk.

Az első „beszélő fákról” szóló híreket a tudomány hamar lesöpörte az asztalról azzal, hogy statisztikailag hibásak vagy nem bizonyítottak, és különben is, teljesen lényegtelen a világ számára a növények és rovarok közti háború. A kutatás le is állt egy jó időre, a tudományos kísérletek azonban napjainkban újra visszatértek és új megdöbbentő válaszokat hoztak.

Kémiai üzenetek a levegőben

A Kaliforniai Davis Ca University ökológusa, Richard Karban legújabb kísérleteivel már a tudomány számára is elfogadható adatokkal igazolta a növények egymás közötti kommunikációját. A tesztekből kiderül, hogy amikor a rovarok megrágnak egy levelet, a növény illékony vegyületeket bocsát a levegőbe, majd ezeket a jeleket, vagy kémiai üzeneteket a környező növények észlelik, és azonnal elindul egyfajta „vegyi fegyverkezés” válaszreakcióként, hogy megvédjék magukat a kártékony növényevő rovarok támadásaitól.

„Ma már nem az a kérdés, hogy tudnak-e kommunikálni a növények, hiszen ez bizonyítást nyert, hanem az, hogy miért, illetve hogyan csinálják”, nyilatkozta Karban. Pár hónappal ezelőtt Ted Farmer, a Lausanne egyetem tanára felfedezte, hogy a növények elektromos impulzusokkal, valamint feszültség alapú jelzésekkel adják át egymásnak az információkat, amely kísértetiesen emlékeztet az állatok idegrendszerének működésére. „Elképesztő, amit a növények csinálnak.” - mondja Farmer. „Minél többet dolgozom velük, annál jobban lenyűgöznek.” Farmer szerint az emberiség jócskán alábecsülte a zöld levelűek képességeit. A kutatók most kezdik megismerni a növények nyelvét, és kezd egy teljesen új szemléletet kialakulni a zöld leveles világról, amelyben élünk.

Információs hálózat a növényvilágban

Hogyan képes egy levél, érzékelni, hogy épp egy rovarevő falatozik a leveleiből, és hogyan képes mindezt üzenet formájában más növénytársai felé közvetíteni? Hogyan szól nekik, hogy kezdjenek „fegyvereket készíteni” és készüljenek fel a támadásra? Annak bizonyítására, hogy ez márpedig így működik a növényvilágban, Ted Farmer és csapata mikro elektródákat helyeztek növények leveleire és szárára. Másodperceken belül feszültségváltozást mutattak az elektródák, amint egy levél megsérült. Ahogy egyre erősebb elektromos hullámokat bocsátott ki a növény kifelé, a védekező vegyület, a jazmonsav elkezdett termelődni a növény szöveteiben. A folyamatban résztvevő gének, melyek elektromos jeleket adtak ki, létrehoztak egy csatornát a növény sajtfalán belül, hogy fenntartsa az elektromos potenciált és szabályozni tudja a feltöltött ionok áthaladását. Ezek a gének evolúciós szempontból megfeleltethetők azokkal az érzékszervi ion-szabályozó receptorokkal, melyeket az állatok használnak a különböző jelek érzékelésére. Ez a felfedezés Farmer szerint azt is bizonyítja, hogy van egy mélyen gyökerező közös őse a növényeknek és az állatoknak.

Illatosított vegyi koktélok

A növényekről közben az is kiderült, hogy nem csak egymással, hanem a rovarokkal is tudnak kommunikálni. Olyan jeleket küldenek, melyek bevonzzanak olyan ragadozó rovarokat, melyek képesek leölni róluk a növényevő kártevőket. A növényevő rovarok és a velük táplálkozó rovarok tulajdonképpen egy illatosított felhők közötti világban élnek, melyek tele vannak vegyi információkkal. Hangyák, lepkék, kolibrik, de még a teknősök is képesek ezekre a növények által kibocsátott vegyi információhalmazra reagálni.

Az a lehetőség, hogy a növények rendszeresen megosszák az információkat nem csak botanikai érdekesség. Fel lehetne arra is használni arra, hogy javítsák a növények kártevőkkel szembeni ellenállást. Egy 2011-es vizsgálat kimutatta, hogy a vadon termő kukoricával szemben a kereskedelmi (hibrid) kukorica már elvesztette azt a képességet, hogy olyan anyagokat bocsásson ki, amely odavonzza a darazsakat, hogy leöljék róluk a parazitákat. Ha ezeket a természetes védekezőképességeket vissza tudnák valahogy fejleszteni, akkor kevesebb növényvédő szerre lenne szükség a jövőben.