Lelki társakból lettek szerelmesek

Müller Péternél talán nem is fogalmazhatnánk meg jobban, mit jelenthet egy lelki társ: "Élhet melletted valaki, de ha a szívetek nincsen adásban, még akkor is idegenek maradtok, ha görcsösen szorítjátok egymás kezét. De ha a szív adni kezd, lehet a távolság a Föld másik pontja: válaszolnak rá."

Ezt élték át történetem szereplői is. Mondhatnánk, hogy szerelem volt első látásra, de annál jóval különlegesebb dolog indult el Ábel és Inez között első találkozásuk estéjén: Úgy érezték, már régóta ismerik egymást! Egyetlen este, néhány szóváltás után évekig nem találkoztak a köztük lévő többszáz kilométer miatt, mégis ennyi is elég volt ahhoz, hogy minden egyes nap gondoljanak egymásra: ha nem is beszéltek telefonon, bizonyos időpontokban megcsörgették egymást, s abból már tudta a másik fél, hogy mit rejt a jelzés: például, hogy " Most keltem fel, iszom a kávét, s rád gondolok..." Nagy szükségük volt egymásra, hisz mindketten kemény lelki megpróbáltatásokon estek át: Inezt folyton megcsalta, s bántalmazta a férje, ráadásul az anyósa sem állt ki mellette, de nem volt hova mennie. Anyagilag nehéz helyzetben volt. Ábel pedig elvált alkoholista feleségétől, viszont ott volt neki az anyja, aki minden egyéb lehetőségként felbukkanó nőt elűzött mellőle. Mindketten magányos harcosok voltak, s ebben a nehéz helyzetben őszinte támaszai lettek egymásnak: erre mondják azt, hogy lelkitársak.

Az évek során pedig már nem is emlékeztek szinte egymás arcára, mégis a férfi már több érzelmet fejezett ki Inez iránt: egyre több szerelmes üzenettel halmozta el. Olyan volt ez a sok figyelmesség és kedvesség a nőnek, mint egy álom. Amikor pedig már túlestek életük legmélyebb pontján, amit egymásnak köszönhettek, elutaztak egy közös helyre, ahol végre találkoztak személyesen is! Úgy borultak egymás karjaiba, ahogy a filmekben szokás, csodálatos napot és éjszakát töltöttek el együtt! Boldogan váltak el, s abban állapodtak meg, hogy hamarosan megpróbálnak újra találkozni, sőt végleg összeköltözni.  De Ábel nem jelentkezett: vajon mi történhetett? 

Inez értetlenül állt a történtek előtt, hogy ennyi év ragaszkodás után mire végre igazán boldogok lehettek, miért lett így: felkeresett egy javasasszonyt, hátha megkapja a választ. A jósnő azt mondta, hogy a lelki társak olyan okok miatt bukkannak fel életünkben, amelyek a lélek előrelépésével kapcsolatosak. S ha az ok, amely bevonzotta a lelkitársat megszűnik, előfordul, hogy ez a társ továbbmegy, de ne aggódjon, hamarosan jelentkezni fog egy másik. Talán ez is magyarázat, talán inkább megtört az évek során felépített álomkép, s valójában nem olyannak találta Inezt, amilyennek ő szerette volna gondolni. Vagy csupán megijedt a férfi a saját érzéseitől?

A jóslás ellenére viszont Ineznek erős meggyőződése volt, hogy a férfi még keresni fogja, valami más van a háttérben, így minden udvarolni vágyót elutasított. S hosszú idő után Ábel valóban jelentkezett: elmondta, hogy váratlanul nagyon megbetegedett, s úgy gondolta, nem akar teher lenni Inez számára, amig nem biztos benne, hogy fel fog épülni. A gyógyulásig viszont kemény gyötrelmeken ment át, amiért kétségek közt hagyta szerelmét és lelki társát. De ez tűnt a legjobb megoldásnak arra az esetre, ha nem gyógyul meg: nem akarta, hogy Inez elesett férfiként lássa erősnek hitt támaszát, s újabb problémákat varrjon a nyakába. Végülis Ineznek rosszul esett, hogy Ábel annyi álmatlan éjszakát okozott neki, mégis boldog volt, hogy nem egy másik valaki miatt szakadt meg kapcsolatuk, s hogy nem is ő okozott csalódást. Azóta együtt élnek és soha nem is akarják elengedni többé egymást, mert úgy érzik, életük hátralévő évei lesznek a legboldogabbak!

Volt már részetek hasonló élményben?