Nem tudtuk mire vágyik a másik - mostanáig!

Egy nő azt szeretné, hogy egy férfi teljesítse minden kívánságát. Egy férfi azt szeretné, ha minden nő teljesítené az ő egyetlen kívánságát. A férfiak és nők igencsak eltérő elvárásokkal lépnek be egy kapcsolatba. A nő szerelemre, romantikára, beszélgetésre, vagyis magára a kapcsolatra vágyik. A férfi szeretetre, szexre és legfőképpen elismerésre, és csodálatra. Vagyis egy kapcsolatban azt szeretné érezni, hogy a nő felnéz rá, és elégedett azzal, amit nyújt.

Amikor a nők kritizálják a férfit, akkor rendszerint "tökéletesíteni" akarják. A férfi azonban utálja a kritikát. Úgy éli meg, hogy nem elég jó a nő számára. A nő viszonylag könnyen beismeri, ha tévedett, hibát követett el. Számára ez a kötődés elmélyítésének, a bizalomépítésnek a jele. A legtöbb férfi képtelen erre. Számára a tévedés kudarcot jelent. Nem meglepő tehát, hogy a férfiak nagy része - több mint 80% - a munkát, a hivatást, a karriert tartja a legfontosabbnak az életben. A nők zöme még ma is a párkapcsolatot, a családot helyezi előbbre a munkájánál. Az eltérő értékek persze eltérő igényeket szülnek. A férfiak elsősorban hatalmat, sikert, szexet akarnak, a nők pedig kapcsolatokat, stabilitást, szerelmet.

A házasságban nők számára az érzelmek, a bizalom, a megértés, a biztonság, a meghittség a legfontosabb. Minden más - szex, anyagi háttér - csak ezután következik. A férfi számára is fontosak az érzelmek, jelentősebb szerepet kap a szex, és igen fontosnak tartja, hogy a kapcsolaton belül is megőrizze függetlenségét. Társától a családi háttér biztosítását várja, amelyről elrugaszkodva belevetheti magát az élet sűrűjébe, a munka, a karrier világába. Cserébe vállalja, hogy biztosítja a család anyagi gyarapodását. És mindig szereti azt érezni, hogy ő a családfő. Rossz esetben ez azt jelenti, hogy az ő akarata érvényesül az élet legtöbb területén, jó esetben csak annyit, hogy első az egyenlők között. A férfinak ez az igénye egyrészt az évszázados társadalmi beidegződésekben, a megszokott családmodellben gyökeredzik, másrészt azonban - minden bizonnyal - van biológiai háttere is.

A férfiak rendkívül ritkán - talán csak egy-két jó barátjukkal - tartanak fenn egyenrangú kapcsolatot. Szinte minden kapcsolatban, helyzetben versengenek, igen fontos számukra a hierarchiában elfoglalt hely. A férfi számára az erő és férfiasság egyet jelent a dominanciával. Miért lenne ez másként a partnerkapcsolatban, a házasságban?

Azt is láttuk, hogy a nők számára nem igazán fontos a vezető szerep. Nem igénylik ezt partnerkapcsolatukban sem, sőt, a legtöbb nő szeret "felnézni" partnerére. De egyre több nő tiltakozik az ellen, hogy férjének alárendelődjön. Nem vezetésre, dominanciára, hanem egyenrangú társkapcsolatra vágyik. A férfiak nagy része azonban egyszerűen nem tudja érzékelni a szimmetriát. Ha nem érzi, hogy dominál, az egyenértékű számára az alárendelődéssel.

A férfiak túlnyomó többsége házasságán belül gyakoribb, élvezetesebb, változatosabb szexuális életet szeretne. (A nőknek el kellene gondolkodniuk azon, hogy egy kis fantáziával, humorral, játékossággal, egy-két különleges ruhadarabbal színesebbé, élvezetesebbé tehetné házaséletét, kielégítve ezzel társa változatosság iránti igényét.)