Támaszok a válásban

Házasságban élve bármilyen gondunk, bajunk esetén elsősorban a házastársunktól várhattunk segítséget. Váláskor éppen ő az, aki a bajunkat okozza, elveszítjük tehát a legfontosabb támaszunkat. Ebben a helyzetben valamilyen közeli családtag támogatására lehet számítani. Sajnos a válással a közös barátok egy része is elveszhet. Először igyekeznek megmenteni a házasságunkat, aztán előbb-utóbb valamelyik fél pártjára állnak. Nem jobb a helyzet akkor sem, ha pártatlanok maradnak, hiszen ilyenkor elkötelezetten mellénk álló emberek nyújtanak csak elegendő támogatást.

A válás hónapokig tartó folyamatában, és az utána következő időkben is mindig történhet bármi - különösen ahol nehéz a megegyezés, vagy ahol a gyerekek miatt folyatódik a kapcsolat -, ami felboríthatja a lelki békénket. Zaklatott lelkiállapotunkban csak őrlődünk saját gondolataink malmában, és nem tudunk kikeveredni belőle. Ha erőteljesebb a történés, akadályozhat a munkánkban is, megbénulhatunk aznapra. Ilyenkor egy türelmes hallgató segíthet rajtunk. A válási krízisben szerelhetőségünket is megkérdőjelezzük. Az egyik legrémisztőbb érzés, hogy nem vagyunk azonosak korábbi önmagunkkal. Hajlamosak vagyunk saját magunkat rossz színben látni. A jó barátok dolga ilyenkor visszaadni elveszített önbecsülésünket. „Teljesen rendben van, hogy így érzel, így viselkedsz, mindenki más is ilyen lenne hasonló helyzetben. Semmi gond veled, te normális vagy, a helyzet a szörnyű.” Fennállhat a veszélye annak, hogy ha kritikátlanul mellénk áll, és mindenben megerősít, akkor az áldozatszerepünkben erősít meg, így megakadályozza, hogy tanuljunk a hibáinkból. Akkor, amikor a legerősebb érzelmi örvényben vagyunk valamilyen esemény miatt, ami kifordított önmagunkból, nem szerencsés a saját felelősségünkre felhívni a figyelmet. Akkor az elfogadás segít, az, hogy a barát magához öleljen - képletesen vagy valóságosan -, megértse a fájdalmunkat vagy haragunkat.

Kutatások sora bizonyítja, hogy a társas támogató hálózat megvédi az embereket a legkülönfélébb tragédiákat követő megbetegedéstől és haláltól. Erőszak, haláleset, a munkahely elvesztése, a válás és egyéb traumák sokkal könnyebben elviselhetőek, ha az ember segítségért fordulhat a jó barátaihoz. A férfiaknak azonban nehezebb a dolguk, mivel a hagyományos szerepviselkedés szerint kevésbé mutathatják ki elesettségüket. Igyekeznek ebben a helyzetben is férfiasan viselkedni, leplezik sebezhetőségüket, szégyenkeznek, ha segítségre szorulnak, így kevésbé tudnak élni a szociális védőháló nyújtotta támogató erővel.Sajnos a barátok, szomszédok, együtt érző munkatársak kezdeti segítőkészsége hamarabb lelohad, mint a felépülés bekövetkezne. A hozzátartozók halálát feldolgozó gyászcsoportokba jelentkező személyek motivációja gyakran az, hogy már nem kapják meg a környezetüktől a korábbi segítséget, már nem terhelhetőek. Ez válás esetében még inkább így van, az emberek nem értik, ha már lezajlott a válás jogi része, kialakult az új élet menete, miért nem nyugszik meg az illető? Úgy érzik, hiábavaló a támogatásuk, ezért egy idő után visszavonják jóindulatukat. Aki maga is nem vált, nehezen érti meg, milyen hosszú és rögös az elszakadás, feldolgozás útja.

Váláskor gyakran a legkézenfekvőbb megoldás a szülői házba való menekülés. Itt az érzelmi támogatáson kívül fizikai támogatást is kaphat a válsághelyzetbe került személy. Ennek azonban megvan az a veszélye, ha tartósan igénybe veszi a szülők segítségét, függőség alakulhat ki, és visszaminősül gyerekké. Nem gond nélkül való tehát a szülők, barátok, munkatársak támogatása, de az első hónapokban „életmentő" lehet.