Vezet-e királyi út a klímabarát közlekedéshez?

Európában a közlekedés adja a széndioxid-kibocsátás közel harminc százalékát, és a mértéke az utóbbi években egyre növekszik. Ilyen helyzetben kell az Unió tagállamainak 2050-ig ezt nullára csökkenteni. De hogyan? Az Európai Közlekedési és Környezetvédelmi Szövetség (T&E) és tagszervezeteinek szakértői „A közlekedés dekarbonizációja" projekt keretében a megvalósításra javaslatcsomagot dolgoztak ki, amelyet a Levegő Munkacsoport tegnapi konferenciáján ismertettek.

A magyarországi, flandriai, lengyelországi, németországi és romániai helyzetet bemutató előadásokból kiderült, hogy a projektben külön és együtt is vizsgálták az uniós előírások és a várható országos és helyi intézkedések hatását a közlekedési kibocsátás alakulására. Az EU a közlekedésben részt vevő járművek fogyasztására ír elő egyre szigorúbb korlátokat, illetve a nulla kibocsátásúak – villanyhajtásúak – piaci részesedésének minél gyorsabb növekedését igyekszik elősegíteni. Ezt a célt szolgálhatják olyan helyi intézkedések, amelyek a gépjárműállományon belül az egyre kisebb kibocsátású járművek, különösen a villanyhajtásúak arányát növelik, illetve amelyek a gépjármű-közlekedés teljesítményét fogják vissza. Egyetértés mutatkozott abban, hogy mielőbb ki kell terjeszteni a kilométer- és szennyezésarányos útdíjat minden gépjárműre és minden útra. Városokban a forgalmi helyzettől függően változó útdíjat a dugódíj egy hatékony változataként említették. Alacsony kibocsátási övezetek kijelölésével is csökkenteni lehet szennyezőanyag-kibocsátását. Ez történik például Londonban, ahol a most bevezetett ultraalacsony kibocsátási zónába csak a legalább Euro 6-os normának megfelelő gépkocsik hajthatnak be ingyen, valamint számos német városban, ahol egyes sűrűn lakott területeken kizárólag az újabb, Euro 5-ös, Euro 6-os gépkocsik közlekedhetnek. Az EU keleti részén pedig ezzel lehetne elkerülni – amiről szintén több szó esett a rendezvényen –, hogy ide áramoljanak a Nyugat-Európából kiszoruló régi, igen szennyező autók.

Szó esett az intézkedések elfogadtatásának nehézségeiről, módozatairól is. Volt, aki szerint a mainál jóval több pénzt kellene arra szánniuk a tagországoknak, hogy megértessék az emberekkel, ha nem mondanak le arról, hogy mindenhova autóval jussanak el, és nem növelik a tömegközlekedési, a gyalogos, a biciklis utazásaik arányát, képtelenség lesz a kellő mértékben visszaszorítani a közlekedési széndioxid-kibocsátásokat. Mihai Stoica, a romániai 2Celsius igazgatója a szófiai példát említette arra, miként lehet az emberek számára közvetlenül érzékelhetővé tenni a problémát. A bolgár fővárosban ugyanis nagyon sokan csatlakoztak a stuttgarti OK Lab által indított mozgalomhoz, és helyeztek el a lakásuknál egy olcsó műszert, amely a részecskeszennyezést (PM10, PM2,5) méri. A műszerek adatai az interneten keresztül eljutnak Németországba, és megjelennek a Luftdaten térképen. Egy idő után a szófiaiak, látva, milyen sokszor rossz a levegő a városukban, ostromolni kezdték a városházát, hogy tegyenek már valamit. El is érték, hogy a városvezetés komolyan vegye levegőszennyezést, és intézkedéseket hozzon.

Az előadók összességében egyetértettek abban, hogy lehetetlen a Párizsi Klímaegyezményben előirányzott 1,5°C alatt tartani a globális felmelegedést anélkül, hogy a közlekedési széndioxid-kibocsátást 2050-ig nullára szorítanánk vissza. Nincs azonban a tagországokban elegendő hajlandóság a gépjármű-közlekedési teljesítmények gyors csökkentésére és arra, hogy a megmaradó igényeket a lehető legkevesebb fosszilis üzemanyag felhasználásával elégítsék ki. Még Németországban sem, ahol – Dorothee Saar, a Deutsche Umwelthilfe képviselőjének előadás szerint – partnernek tekinti a civil szervezeteket a kormányzat és a városi önkormányzatok, és együtt dolgoznak velük a megoldáson. Magyarországon, Lengyelországban és Romániában pedig sokkal rosszabb a helyzet. Nem elég, hogy a kormányzatból hiányzik a kezdeményezőkészség és az éghajlat védelme iránti elkötelezettség és az együttgondolkodás szándéka, még a jószándékú javaslatok, ötletek is sokszor a szemétkosárban végzik.

A projekt a Német Környezet- és Természetvédelmi Minisztérium EU Klímakezdeményezés (EUKI) programjának támogatásával valósul meg. A budapesti konferenciának a Flamand Kormány Magyarországi Képviselete adott otthont.

Forrás: Aeffect Communications