Hova tűnt a bizalom?

Az esti félhomályban nem látta az arcát. A város kihalt és csendes volt. Pár háztömbbel lejjebb kisebb tömeg mozgolódott egy helyi kis bár előtt. Innen, alig hallhatóan egyhangú rigmusok zengtek. Még pontosan tíz percet kellett várnia.

Azt mondta fél kilenckor találkozzanak a sétálóutcán álló kis angyalszobrok előtt. Kivételesen most ő lett előbb kész. Ez csodaszámba ment. Ma valahogy mégis sikerült neki időre elintézni mindent. Smink, fürdés valami harapnivaló és indulás.

Gyorsan leellenőrizte, hogy mindent bepakolt-e a vörös táskájába. A múlt héten vette, mert az előző elszakadt. Meg különben is: egy nőnek minimum hat táskára van szüksége. Ahogy megpillantotta a fura alakot az egyik közeli kapualjban rossz érzése támadt, és automatikusan magához húzta új szerzeményét. Így biztonságosabb. Nem tudja kikapni a kezéből valamint a védekezésben is segíthet. Most ugrott be neki, hogy a gázspray, amit a környéken ólálkodó nagytestű kutyák ellen vásárolt otthon maradt. Persze, mert a múltkor is mikor leszállt a buszról, szinte azonnal rárontott egy farkas nagyságú, házi kedvencnek éppenséggel nem nevezhető kóbor állat. A lélekjelenlétének, na meg a csípős spraynek köszönhetően hamar el is iszkolt a támadó eb. 

Ettől a felismeréstől összerezzent. Nem volt félős, de azaz arcnélküli valaki megijesztette. Néhány perc és jön a nagy Ő! Nincs ok az aggodalomra, nyugtatta magát.  Szeme sarkából persze végig figyelemmel követte az ismeretlen mozdulatait. Sötét, hosszú kabátot és fekete sapkát viselt. A gyenge közvilágításban illetve a ház takarásában nem volt képes kivenni az arcformáját. Ennek ellenére érezte, hogy őt bámulja. Valójában saját maga sem tudta, hogy miért, de elkezdett félni. Kivette a telefonját a kabátja zsebéből, majd céltalanul nyomkodta. Már csak 5 perc. Kicsit próbált lehiggadni. Úgy gondolta jobb lesz, ha megfordul. Így jobban el tudja terelni a gondolatait. Bár ezzel megadja neki a lehetőséget a támadásra, hiszen kikerült a látóköréből.

Alig telt el pár pillanat mikor hozzáértek a vállához. Riadt arccal ugrott előre, majd szinte felordítva nézett a háta mögé. Az idegen férfi előtte állt. Pánikszerűen fejhangon kiadott egy "hagyjon békén" mondatot majd gyors léptekkel elindult a párja lakóházának ajtaja felé. "Várjon asszonyom, kiejtette a pénztárcáját!" Szólt utána az ismeretlen. Zavarodott megállt, majd egy halk köszönömmel konstatálta, hogy mekkorát tévedett. Ebben a pillanatban lépett ki kedvese, aki mosolyogva köszönt oda János bácsinak a szemközti lakóház gondnokának. Ezek után megölelte barátnőjét és elindultak az éjszaka fátyolos sötétségébe.

Mennyire megszűnt a bizalom....