Sicario – különös film a nő szemszögén keresztül!

Alapvetően ez egy olyan film, amelyet leginkább a thriller és akciófilmek kedvelőinek tudunk ajánlani. Ennek ellenére mégis megosztjuk veletek az oldalon a filmet, mivel az egyik főszereplő személyében egy rendkívül érdekes női sorsot kísérhetünk figyelemmel. Kemény nők tehát figyelem, mert eléggé tanulságos, hogy miként próbálják felhasználni az embereket, a nőket még a hivatalos szervek is.

Elsőként a hu.ign.com véleményét osztjuk meg veletek: „Denis Villeneuve (Fogságban) új filmjében már az első percekben meglódul a hullaszámláló, és a filmben végig jelenlévő mészárszékből, illetve annak fenyegető jelenlététől folyamatosan csepeg a feszültség a nézőre. A Sicario: A bérgyilkos mégis több annál a kőkemény és piszkosul feszült drogthrillernél, melyet az előzetesek sugalltak, főhősével, az idealista FBI-ügynök Kate Macerrel (Emily Blunt) együtt ugyanis a film a nézőt is az orránál fogva vezeti. Az erőviszonyok tekintetében utoljára a Mad Max: A harag útja tréfálta meg hasonlóan a nézőket; no persze, ez nem jelenti azt, hogy ne Macer lenne a film központi figurája. Ő lesz az, aki a film végére a legtöbbet változik. De nem az ártatlanságát veszíti el, annál sokkal szörnyűbb, kegyetlenebb, penetránsabb dolog történik vele. A lelkével.” Teljes mértékben tudunk azonosulni az olvasottakkal, ugyanis pont ezért is merjük ajánlani ezt a filmet. Rögtön az elején lényegében kapunk egy gyomrost, amikor röpködnek a golyók és embertelen körülményeket tárnak elénk, valamint a főhősnőnk elé. Ez viszont csak a kezdet, hiszen utána tanúi lehetünk, hogy miként is kerülhet egy nő belsőbb körökbe, valamint egyáltalán miért is választják pont őt az adott feladatra.

A filmtett.ro oldal is kiemeli a női főhős jelentőségét: „Fontos, hogy nő a főszereplő? Nagyon fontos, és nem azért, hogy a feminista filmelméletírók kapjanak egy rágcsálnivaló koncot. Mert nem a gyengesége (gyöngédsége) működteti az ijedten pislogó figurát, hanem emberiessége, ami nőként még inkább kontrasztba állítja a semmiféle emberi vagy isteni moralitásnak nem engedelmeskedő – pedig deklarációk szintjén látszólag annak nevében ténykedő – férfiakkal. Ugyanakkor zavarbaejtő, hogy Kate figurája csak de jure főszereplő. Ugyan ő biztosítja a szemszöget, amivel a pokolba alámerülünk, már a film címe is (ahogy a magyar fordítás jól szájba is rágja) azt jelzi, hogy a de facto főhős maga a bérgyilkos, a del Toro által megformált szereplő. Kate figurája viszont nemcsak a cselekmény miatt elengedhetetlen (mert egy csavarban persze kiderül majd, hogy miért is van rá szükség a bevetéseken), hanem mert a címszereplővel lehetetlenség teljesen azonosulni, még ha háttérsztorija és a belőle áradó vérengző, lehengerlő erő miatt késztetést is érzünk rá, hogy egy-egy pillanatra behódoljunk neki.” Ha csak az emberi életekről és a drogkartellekről írnánk, akkor lehet, hogy semmit sem érne a film, hiszen ezekből már több tucat van. Mindezek mellett a film különlegessége, hogy egészen a végéig nyitva marad a történet és gyakorlatilag fogalmunk sincs, hogy mi lesz a vége, pont úgy, ahogyan a főhősnőnek sem. Ennek köszönhetően teljesen azonosulni tudunk a női főszereplővel, hiszen ugyanannyit tud a történésekről, mint mi, a nézők. A manipuláció a végén kap különös értelmet. Ugyanakkor kapunk még egy gyomrost a végén, amikor is rádöbbenünk, hogy bizonyos körökben mennyit is ér egy-egy emberi élet, egy-egy emberi sors. Ja és végérvényesen megjegyezhetjük azt is, hogy ha valakit kiválasztanak egy feladatra vagy előléptetnek, az korántsem jelenti azt, hogy az addigi érdemei miatt tették.

Forrás: hu.ign.com és filmtett.ro

Képek: screenrant.com és screenrelish.com