Transzcendens kritika (1.rész)
hirdetés
A Transzcendens film 2014-ben jelent meg, a műfaját tekintve pedig amerikai- kínai-angol sci-fi. A film 119 perc hosszúra sikeredett, illetve olyan neves, illetve nemes színészek kapták a főszerepeket, mint Johnny Depp, Rebeca Hall vagy éppen Morgan Freeman. A rendező nem más, mint Wally Pfister, aki megannyi díjat bezsebelt már munkásságáért, ezek közül pedig a legismertebbek A sötét lovag, Eredet, Az olasz meló, Mementó és még hosszasan lehetne sorolni.
A legjobb, ha figyelembe vesszük a megjelenés előtti visszhangokat, pletykákat, szösszeneteket is, amelyek szerint ez a film lesz az évtized sci-fi filmje. A megnézése után ki lehet jelenteni, hogy egyáltalán nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, pedig látszólag minden adott volt hozzá. Térjünk rá a történetre, illetve a mondanivalójára. Dr. Willy Caster legismertebb szakértője a mesterséges intelligenciának, olyan gép ötletadója, illetve megformálója, amely egyesíti az emberi érzelmeket, a száraz információval, tudással. A kísérleteire természetesen felfigyelnek és megannyi megvitatni valóra ad okot a munkássága, fel is kelti egy radikális technológia-ellenes csoportnak a figyelmét, akik végül el akarják pusztítani bármi áron. A merényletből végül az következik, hogy maga Caster lesz ennek a gépnek a kísérleti alanya és létrejön az, amit semmiképpen sem akartak volna. Mindez úgy sikerült, hogy felesége, Evelyn, illetve barátja, Max Paul a haldokló szakértő tudatát feltöltik a gépbe, viszont, ha csak egy kósza emlék is kimarad, akkor nem lehet megjósolni, hogy kinek adnak „életet”. Maga az alapgondolat, illetve a történet miatt gondolták sokan, hogy ez lesz évtized sci-fi filmje, valljuk be, nem alaptalanul gondolták, hiszen végre egy remek ötlet, ráadásul talán ez már nem is annyira a távoli jövő. Azt ugye már megszokhattuk, hogy azoknak a filmeknek, amelyeknek igazán súlyos mondanivalójuk van, a végére hagyják a csattanót és ez így is van rendjén. Személyes véleményünk szerint az ilyen típusú filmek a legjobbak, legizgalmasabbak, viszont ebben az esetben nagyon ügyelni kell arra is, hogy a film végéig a néző ne unjon bele. Nos, konkrétan mi bealudtunk egy picit, hagyott kívánnivalót ez a része a dolognak, maradjunk annyiban. Ami viszont ennél súlyosabb vétek a számunkra, hogy megannyi értelmes gondolat, illetve vonalvezetés után az egész fölött átveszi az uralmat a szerelmi szál és a halálon túli romantika. Ahhoz, hogy az évtized sci-fi filmje legyen, sokkal ütősebb, illetve az addig történtekhez sokkal jobb illő csattanó, illetve mondanivalóra lett volna szükség, még úgy is, hogy azért hagyott maga után értelmes gondolatokat.
hirdetés
De ezzel még nincs vége. A Transzcendens kritikája itt folytatódik.