Ősi szépségpraktikák

A szépségápolás majdnem egyidős az emberiséggel. Már nagyon korán felfedezték, hogy milyen kencékkel, eszközökkel tehetik szebbé magukat a hölgyek. Ma már némelyik elég különösnek tűnik, de ezekre is szükség volt ahhoz, hogy fejlődhessen ez az iparág, és napjainkra a választék is nagyobb legyen.

Az ókorban a nőknek fontos volt a kinézet, főleg az előkelő származásúaknak. Mivel akkoriban is meglehetősen drágán mérték a szépészeti kencéket, inkább a jómódúak élvezeti cikke volt.

Az ajkak színezése több ezer éves múltra tekint vissza. Különböző olajok, állati zsírok, méhviasz és színező anyagok keverékéből állt. A színezéshez használtak növényeket, ásványokat, féldrágaköveket is. A köveket általában porrá tört állapotban használták fel. A hennát is használták már nagyon korán, erre a célra. Talán először Mezopotámiában használtak rúzst, úgy 5000 évvel ezelőtt. A középkorra aztán a festési mánia alább hagyott, majd I. Erzsébet idejében a rúzs újra nagy népszerűségnek örvendett, mivel a királynő is előszeretettel használta. Ezt követően megint következett egy időszak, amikor kevésbé volt elfogadott, olyan fogalmak kapcsolódtak hozzá, mint a feslettség, romlottság, könnyűvérűség. Aztán a 20. század elején Maurice Levy forradalmasította a rúzst, neki köszönhető a ma is ismert formája, és népszerűsége is.

A szem és a szemöldök sminkelési lehetőségeit is korán felfedezték, gondoljunk csak az ókori Egyiptomra, és a Kleopátráról olvasottakra. Fontos volt a csábos igéző tekintet, amit fekete kontúrral oldottak meg, úgy ahogy ma mi használjuk a szemceruzát. Akkoriban szenet és kormot használtak főként, ezeket állati zsírokkal, növényi olajokkal keverték ki és valamilyen pálcikával vitték fel.

Szőrtelenítés – Bizony, ez is hosszú múltra tekint vissza, már az ókorban is szőrtelenítettek az emberek. Különféle megoldások léteztek, az egyik, amitől ma biztosan mindenki frászt kapna az a perzseléses módszer, ugyanis előfordult olyan is, hogy leperzselték a nem kívánt szőrt. Napjainkban szerencsére vannak humánusabb megoldások is. Természetesen akkoriban is voltak már más eszközök erre, például csipesz-szerű, amivel a szolgák, vagy erre „szakosodott” emberek epilálták a hölgyek vagy férfiak testét. Ezenkívül használtak valamilyen gyantaszerű anyagot, sőt kátrányt is, de a régészeti leletek és megmaradt feljegyzések alapján a horzsakövet, a macskaürüléket, és a piócákat is használták ilyen célra. Később a szőrtelenítő eszközök sorát gazdagította a tojáshéj is, ez a módszer még a 15. században is használatos volt.

Szintén az ókorban volt divatos az arcbőr festése, amihez ólom-karbonátot és cinóbert használtak. Az előbbi az arc fehérítésére szolgált, az utóbbi pedig a pirosításra. Szerencsére ma már tudjuk, hogy az ólom-karbonát mérgező.

Az őszülő haj és a kopaszodás már régen is sok ember életét keserítette meg, és korán elkezdték keresni ezek ellenszereit. Különböző állati nedvekkel, zsírokkal kísérleteztek, mind festésre, mind a kopaszság kezelésére. A hennát például már akkor is használták hajfestésre. A növényi olajak már akkor is népszerű szépségápolási termékek voltak. A paróka is korai találmány, ha a kencék nem használtak maradt ez a megoldás. Főleg azért is, mivel már az ókorban is igen díszes hajviseletben pompáztak az előkelő származásúak.

A testápolás, a higiénia, az öregedés leküzdése is a gondolkodó emberrel egy idős. Annyi a különbség talán, hogy míg napjainkban nekünk nincs más teendőnk, csak leemelni a polcokról a kívánt termékeket, addig régen sokkal költségesebb és nehezebb volt ezek beszerzése, kikevertetése, és sokszor még a kívánt hatást sem érték el. A felhasznált anyagok között ott vannak a növényi olajak, mint például az argánolaj, olivaolaj, vagy a jojobaolaj; állati zsírok, nedvek, belsőségek, vér; a tej; a méz; és az ásványi kövek is. Homokot például használták testradírként, a tejben pedig fürödtek.