Miért is utazzunk Kínába? (1. rész)
hirdetés
Mindeni életében egyszer eljön az a pillanat, amikor szeretne világot látni, nem csupán nyaralni, egy csodás, homokos tengerparton, hanem a világon egyedül álló kultúrákat megismerni. Döntsünk amellett, hogy elhagyjuk a komfort zónákat, elhagyjuk Európát és a meleg, napos tengerpartokat és utazzuk messze, talán a világ másik végére.
Mindig élmény olyan országokat, nemzetek felfedezi, amik meghatározóak lehetnek. Mi európai emberek igazán lusták vagyunk és kényelmese, amennyiben utazásról van szó. Preferáljuk a tengerpartot, a meleg éghajlatot, a kikapcsolódást, üldögélést és napozást egy koktél mellett, azonban ezt másként is lehet csinálni.
hirdetés
Kína varázslatos ország, felbecsülhetetlen értékekkel, látnivalókkal, hatalmas területtel, ahol akár több hónapot is eltölthetünk. Aki egyszer már járt varázslatos országában, biztosan vissza akar menni oda, amikor csak teheti. Kelet-Ázsia legnagyobb országa, amely egyben túlmutat régióján, mivel mind Közép-Ázsiában, mind a tengeren vannak területei. Az ország 1949-től kezdve kettéosztva él: a Kínai Népköztársaság, Peking fővárossal, illetve a Tajvanszigetéből és annak környékéből álló Kínai Köztársaság, Tajpej fővárossal. Eleinte az utóbbit ismerték el nemzetközileg (még az ENSZ Biztonsági Tanácsában istajvani képviselők ültek), ám az 1970-es években tapasztalt amerikai–kínai közeledés után megváltozott a helyzet. Bár ma nem tekintik önálló államnak Tajvant, az amerikai erők mindeddig megakadályozták, hogy a Kínai Népköztársaság bekebelezze.A két állam eltérően fejlődött a 20. század végén. Az élet rengeteg terén más-más szokások alakultak ki. Míg a szárazföldön Mao Ce-tung által 1956 és 1958 között folyamatosan bevezetett egyszerűsített kínai írásmódot használják, Tajvanban még mindig a hagyományos írásjegyekkel írnak.
Kína valóban egyedül álló, a világ legősibb civilizációja, amely már az ókorban is önálló népként, egységet alkotott és kivételesen fejlettnek számított. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy olyan eszközöket, mint az iránytű, papír, nyomtatás, selyem, nemes porcelán, vagy a puskapor mi még közel sem fedeztük fel és ismertük fel, amikor Kínában ezt már az ókorban használták.
Az ország hatalmas, területe szinte egy kontinenst is felölel. Ha hasonlítani kellene, azt mondanánk, hogy Kína mérete megegyezik Európa kontinensének méretével. Ez már hatalmas, ha viszonyítási alapokat veszünk figyelembe. A mai Kína területének jelentős része történelmileg nem tartozott Kínához, csak az utóbbi néhány évszázadban foglalták el a kínai császári seregek. Ilyen Nyugat- és Észak-Kína nagy, ma is főleg nemzeti kisebbségek által lakott része, például Tibet.
Tájegysége is csodálatos, hiszen nagy részben magas domborzata, hegyei vannak. Olyan tájakat fedezhetünk fel, mint a világon máshol nem fogunk soha. Csak keleten, a tengerpartok közelében, a nagy folyók alsó szakasza mentén vannak hatalmas, termékeny alföldek. Legmagasabb pontja a Mount Everest, más néven Csomolungma, amit az éveszázadok során számtalanszor vágytak meghódítani a hegymászók. Éghajlata is igen változatos hatalmas területének köszönhetően, megtalálható a dermesztő hideg és a hatalmas hőség is. Legnagyobb része szárazföldi éghajlatú, de déli területei már a tropikus és szubtropikus övezetben találhatók, míg északi területei a hideg övhöz fekszenek közel. A domborzatnak megfelelően Kínában jócskán találunk magashegységi, valamint sivatagi éghajlatú területeket is. . Az ország déli és keleti területei monszun hatás alatt állnak: tavasszal és nyáron a Csendes-óceán felől érkező meleg monszun szelek sok csapadékot hoznak, így a nyár Kína nagy részén meleg és csapadékos. Télen viszont északnyugat felé haladva egyre szárazabb és hidegebb az időjárás. Tehát délkeleten a nyár forró és csapadékos, a tél enyhe és csapadékos, míg északnyugaton a nyár forró és csapadékos, a tél hideg és száraz. Természetesen egyes területeken a domborzat jelentősen módosítja ezeket a tendenciákat.