Kanszu kincsei

Vu-ti császár győztes harcainak köszönhetően Kína határai kitolódtak, és a nagy fal legnyugatibb részei a mai Kanszu tartomány nyugati határainál húzódtak. A terület sokszínű múltját jól szimbolizálja a jelen is: a kelet-nyugati irányba mintegy 1300 km hosszan elnyúló Kanszu határos Mongóliával, Belső-Mongólia, Csinghaj, Szecsuan és Senhszi tartományokkal, valamint a Hszincsiang-Ujgur és a Ninghszia-Huj Nemzetiségi Autonóm Területtel - lakossága tehát korántsem tisztán han kínai.

Kanszu nagy részét 759-ben a tibetiek meg­hódították, és bár 850-ben visszakerült kí­nai uralom alá. 50 év múlva isméi a tibe­tieké lett Az úgynevezett kanszni folyosón haladt a selyemút, amelynek birtoklásáért évszázadokon át oly sok csatát vívtak. Itt található a világ legnagyobb, épségben maradt, Ezer Buddha-barlangok néven ismert buddhista emléke, amely fénykorában több mint ezer fülkéből állt. A kez­detben csak szerzetesi lakóhelynek használt barlangok később istentiszteleti célokat szolgált, gazdagon díszített templomüregek lettek. A művészeti együttes a maga 45 ezer négyzetméternyi falfestményével és több mint 2000 stukkó szobrával a világ legkülönlegesebb buddhista mű­vészeti galériája. A barlangok közül ma 492 látogatható.

Magyarok Kanszuban

Valószínűleg az 1897-es Széchenyi-expedíció tagjai vol­tak az első magyarok, akik a lábukat Kanszu földjére tették. Ennek tapasztalatairól és eredményeiről az ori­entalisták 1902-os konferenciáján Léezy Lajos magyar földrajztudás számolt be, aki részletesen leírta a se­lyemút fontos állomásaként isméid Tunhuang melletti buddhista barlangiéin p lomokat is. Azzal hogy felhívta rájuk a figyelmet, elősegítette a félig elfeledett neveze­tesség újra fölfedezését. Előadása ugyanis kíváncsivá tette Steiu Aurél Kelet-kutatót, aki eldöntötte, hogy ő is megnézi a 336-ban alapított Ezer Buddha-barlang­templomokat. E szavakkal indokolta utazását: „Maguk­kal ragadlak lelkes leírásai az ott látott pompás falfest­ményekről és sztukko-szobrokról... Ez volt egyik ok, a mi arra indított, hogy expedícióim útitervét ily messze, keleti vidékekre kiterjesszem, egészen Khinába."

Sfein második belső-ázsiai expedícióján. 1907 máju­sában kereste tol Tunhuangot. Megragadó látvány fo­gadta: .....először is sok-sok sötét üreget pillantottam meg. Többnyire kicsinyek voltak, akárcsak valami távo­li Thebae remetéinek barlangodul. Abból, hogy ilyen ki-csík s hogy legtöbbjükben nem volt semmi falfestmény, arra következtettem, hogy buddhista szerzetesek szállá­sai lehettek valamikor. Feljebb száz meg száz kisebb-nagyobb barlang volt látható, szabálytalan sorokban lyuggatva bele a komor hegyoldalba, méhkasok módjá­ra e sziklafal lábától Fel. egészen a meredély tetejéig. Sű­rűn egymás mellett ügy egy kilométernyire húzódott a soruk," Stein megtudta, hogy a fülkéket őrző szerzetes. Vang az egyik barlang titkos üregében igen érdekes és értékes szent Iratokat talált, amelyekből egyet-kettőt időnkéin pénzzé telt, hogy a barlangokat rendben tart­hassa. Stein azonban sehogyan nem tudta elnyerni a taoista szerzetes bizalmát. Aztán amikor felügyelt azegyik képen levő híres kínai szerzetes. Hszüan-cang áb­rázolására, aki a VII. században Indiából hozóit budd­hista szövegeket fordított kínaira, így alapozva meg a megvilágosodáshoz vezető utat Kínában, meggyőzte Vangot azzal, hogy ó is Hszüan-cang útján érkezett.

Forrás: alfahir.hu

Kép: alfahir.hu