Mágikus macskák

Skócia egyes részein ezt annyira komolyan vették, hogy fontos családi ügyekről szót sem ejtettek, amíg a macska a szobában volt, nehogy kiadja titkaikat egy boszorkánynak, aki esetleg ellenük használná fel. Más vélekedések szerint a macskák viszont nem csak egyszerű kémek, hanem maguk is boszorkányok voltak, akik macska álruhát öltöttek, ha be akartak jutni egy házba vagy el akartak rejtőzni mások elől. egy korabeli jogtudós, Nicolas Remy egyenesen azt állította, hogy a legtöbb boszorkány, akivel dolga volt, könnyűszerrel változott át macskává. És  már csak tudhatta, hiszen több száz boszorkányperben elnökölt...

Mások szerint viszont a macskák segítő szerepet töltöttek be a boszorkányok mellett, kísérő szellemek voltak, akik szolgaian hajtották végre gazdáik utasításait: a tej megsavanyításától a háziállatok elpusztításán keresztül a krónikus betegségek előidézéséig és az ellenség elpusztításáig mindent. A macskát démonnak tekintették, akit maga az ördög bocsátott a boszorkány rendelkezésére.

Az egyik XVI. századi boszorkányperben egy magát boszorkánynak valló nő azt állította, hogy Sátán nevű macskája furcsa, mélyről jövő hangon beszélt hozzá. Miután talált számára egy gazdag férjet, a macska parancsára megnyomorította, hat hónapos gyermekét pedig megölte.

Nyugat-Angliában szemtanúk állították, hogy látták, amint egy boszorkány hatalmas macskán lovagolva a levegőben mérgek és  varázsitalok alapanyagaiul szolgáló növényeket keresett.

Volt idő azonban, amikor a macskákkal egészen másképpen bántak. A feljegyzések szerint az ókori Egyiptomban Kr. e. 2000 körül kezdődött a macskakultusz, amikor a macskafejjel ábrázolt, a termékenység és gyógyítás megszemélyesítőjeként Básztet istennőt imádták. Kiválasztott macskák a templomban laktak, és kenyérrel, tejjel és nílusi halakkal etették őket. Ha valaki akár véletlenül is egy macska halálát okozta, a büntetése halál volt, ha pedig egy család macskája természetes úton távozott az élők sorából, akkor a család minden tagja leborotválta szemöldökét a gyász idejére. A macskák tisztelete olyannyira fontos volt, hogy őket is mumifikálták. Egy egyiptomi földműves 1888 nyarán háromszázezer kétezer éves macskamúmiát fedezett fel a sivatag homokja alatt. Később még több macskatemetőt fedeztek fel Egyiptomban.

A macskák megítélése többnyire a velük kapcsolatos megfigyelésen alapulnak. Az egyiptomiak a magtárakat macskákkal őriztették, mert nagyszerűen elbántak az egerekkel és a macskákkal, szemük fényvisszaverő képességéből, és abból, hogy jól lát a sötétben, arra a következtetésre jutottak, hogy a jövőbe is belelát. A tény, hogy a macska bundája statikus elektromos töltéssel rendelkezik, aminek előjele a levegő páratartalmának függvényében megváltozik, azt sugallta az embereknek, hogy az időjárást is meg tudja jósolni.

A macskák az embertől tartózkodó és közömbös tulajdonsága két feltételezést szült a babonás emberek körében: az egyik szerint túlvilági lények szellemei költöztek beléjük és fontos titkok őrzi, a másik szerint viszont csak a megfelelő pillanatot lesik valamilyen szélhámosság elkövetésére.

A fenti tények tekintetében lehet, hogy érdemes újra gondolni, hogy akarunk-e macskát tartani, illetve ha már van egy, akkor hogyan bánjunk vele, ki ne fecsegje valami boszorkánynak legféltettebb titkainkat.