Szaffi zuhanása
hirdetés
Szaffi izgatottan leste a kilencedik emeleti szobaablakból, mikor érkezik már meg gazdája, aki mindig finom falatokkal szokta őt meglepni. Na és a hozzábújás, a szórakoztató játék is hiányzott már! Viszont annyira elmélyülhetett a nagy várakozásban, hogy hirtelen megrettent, amikor megcsörrent a kulcs a zárban. A gazdája belépett, s csak annyit látott, hogy Szaffi lábai meg épp eltűnnek a levegőben! Na ekkor kezdődtek az izgalmak:"- Úristen! Kiesett a kilencedikről! Úristen!"- kiabálta, miközben rohanni kezdett lefelé a lépcsőkön minden ablakot figyelve, hátha a macska oda esett le. Közben pedig már látta gondolatban a zuhanástól szétroncsolódott kedvencét.
De sehol nem talált senkit, így visszarohant a kilencedikre, hátha nem is zuhant le, csak beleakadt körmeivel a függönybe! Ez sem talált. Mire szegény gazdi teljesen sokkot kapott volna, éppen hazaérkező barátja hozta ölében a vígan doromboló állatot, akit egy pinceablakban üldögélve vett észre, s csodálkozott is, hogyan kerülhetett oda? Azt gondolták, egy fa foghatta meg a zuhanó macskát, és örültek, "hogy még sokkot sem kapott, hiszen evett- ivott, játszott, mintha mi sem történt volna!"
hirdetés
Ezekután, kérem szépen, tessék hinni a mondásban, miszerint a "Macska mindig a talpára érkezik"!