Elvitte a cukorkámat az egér

Ti milyen viszonyban álltok az egerekkel? Én egyik legádázabb ellenségeimnek tartom őket, s gyakran kerültem már velük kellemetlen kalandba! Egyszer például belopózott a konyhámba a nyitott terasztajón át, s reggel majd szívrohamot kaptam, amikor tízórait akartam csomagolni a gyerekeimnek, s a fólia gurigájában ott kuksolt a kis szörnyeteg! Máskor meg az őszi kéménysepréssel landolt a cserépkályhámba, s még csak a bajsza sem rezzent, amikor kinyitottam az ajtót, hogy begyújtsak! Máskor meg attól kapok frászt, amikor a macskám elkapja az egeret, s úgy játszadozik vele, hogy dobálja a levegőbe, majd megszabadítja a fejétől, s kiteregeti az ajtóm elé, hogy büszkélkedjen!

A legemlékezetesebb pillanatom mégis főiskolás koromban történt! Elsősként beköltöztem a kollégiumba és hétvégére egyedül maradtam a szobában. Valami levélfélét bütyköltem, amikor fura tapickolásra lettem figyelmes. Hátranéztem, nem láttam semmit, de a nesz nem szűnt meg. Majd lenéztem a székem alá, s jááájjj!, szembenéztem egy nagy bajszos egérrel: éppen egy nagy szem cukrot próbált meg elgurítani a sarokba. Akkorát visítottam, hogy elszaladt, de a cukrot nem hagyta ám! Kimentem a folyosóra, s behívtam egy épp arra járó fiút, aki próbálta elkapni az egeret, de hát mégsem volt cica!  Ezután egy seprűvel kezdte üldözni, de csak a farkára tudott rácsapni, így a szemtelen jószág elmenekült egy falon kirágott lyukba. Ezután betömködtük a lyukat kemény papírral, hogy ne tudjon a kis bitang visszajönni. Azért biztos, ami biztos alapon egy másik szobában aludtam. 

Reggel visszamerészkedtem a szobámba, s mit láttam: a sarokba gyömöszölt papírok szétrágva, a cukros zacskóm kifosztva, az egér meg sehol! Miután a felbőszített egér bosszút állt, többé soha nem láttuk a kollégiumi szobában ólálkodni! Remélem, ezután is elkerülnek társai jó messzire, mert már kirázott a hideg, pedig csak írtam róluk!