Farkasok Magyarországon

A farkas valaha az egész földkerekség legelterjedtebb és legsikeresebb nagyragadozója volt. Az ember azonban - mint vetélytársát a vadászatban, mint birkarablót és mint állítólagos ember evőt hosszú évezredek óta kíméletlenül üldözi, s csak az isten háta mögötti erdőkben, hegyekben tűri meg.

Magyarországon a farkas állománya a második világháború végére nagyon lecsökkent, majd később el is tűnt. A nyolcvanasas években ismét megjelentek farkasok az északi-középhegységben, ahol azóta is megtalálhatók. A farkas Magyarországon védett állatnak számít. Az intelligens, találékony és jól alkalmazkodó farkas valószínűleg a legnagyobb területen elterjedt faj a ma élő emlősök között. A szürke farkas régen az északi féltekén mindenütt gyakori volt, s jól megélt a legkülönbözőbb élőhelyeken, a síkságtól az erdőn át a kopár hegyoldalig, a félsivatagtól a sarkvidéki tundráig. Hogy ebben a változatos környezetben boldoguljon, megtanult elbánni a legkülönbözőbb zsákmányállatokkal, a rovaroktól és az egerektől az olyan kolosszusokig, mint a bölény, a jávorszarvas vagy a pézsmatulok.

Ragadozóként párját ritkítja, ám életmódjának van egy súlyos hátulütője: közvetlen vetélytársa lett az embernek, és elterjedési területének legnagyobb részén elkerülhetetlenül alulmaradt az egyenlőtlen küzdelemben.

A vörös farkas [ez egykor az Egyesült Államok délkeleti részét népesítette be, ma már rendkívül ritka, vadon élő példánya talán már nem is létezik), valamint a szürke farkas. Ez utóbbi még viszonylag elterjedt Kanadában, Alaszkában, Kelet-Európában, Skandináviában, Oroszországban, a Közel-Keleten, Közép-Ázsiában és Szibériában, de populációi e terület legnagyobb részen rendkívül ritkák. A szürke farkasnak több különálló alfaja van, ilyen a sarkvidéki farkas, a kanadai erdei farkas - az észak-amerikai erdőségek lakója -, a közép-ázsiai sivatagok pusztai farkasa és a közönséges farkas, amely meg ma is lakja Kelet-Európa és Skandinávia erdőségeit, hegyeit. A vacok helyét a nőstény farkas választja ki. Gyökerek közé vagy szikla alá ásott vackát avarral, mohával és saját hasáról vett szőrrel béleli ki. Némely vackokat a farkasok évről évre újra használatba vesznek, különösen a sarkvidéken, ahol ritka az erre alkalmas hely. A magányos farkasok - általában fiatal hímek - hosszú utat tesznek meg, mire saját territóriumra tesznek szert. Biztonságuk érdekében óvakodniuk kell a farkas falkáktól, s tartózkodniuk attól, hogy üvöltéssel vagy szagjelzéssel hírt adjanak magukról. A nagyobb zsákmányállatokat, például a jávorszarvast a farkasok falkában támadják meg. A sikeres vadászat után először a falkavezér eszik, majd szigorú rangsor szerint követik öt a többiek. Remek bundája a kemény téli hideg ellen is jól védi a közönséges szürke farkast, erdőben, hegyekben egyaránt. Egy-egy példánya néha hazánkban is feltűnik.

A szürke farkas még ma is eléggé elterjedt, ám a vörös farkas talán már ki is halt egyetlen § előfordulási helyén, az Egyesült Államok délkeleti részén. A pusztai farkas karcsú, halvány szőrű állat, összehasonlítva Európa és Észak-Amerika szürke erdei farkasaival, míg az északi tundrán honos sarkvidéki farkas nagyobbra nő, és vastag, fehér bundát visel. A farkas-falka voltaképp nem több mint egy nagy család; ritkán számlál húsznál több egyedet. A legtöbb falkában hat-nyolc felnőtt állat van; vezetőjük a domináns pár, vagy ahogy a farkas-szakértők mondják, az alfa-hím és az alfa nőstény. Rendes körülmények között az egész falkában csak ők szaporodnak, és a kisebb tálkákban a többi kifejlett állat rendszerint az ő előző évben született, teljesen felnőtt, de saját territóriumot nem birtokló utóduk.

A farkasok erősen társas hajlamú állatok; viselkedésükre azonban nemcsak együttműködést parancsoló falkaösztönüknek, hanem a csoport rangsorában elfoglalt helyüknek is döntő befolyása van. A hierarchia csúcsán az alfa-pár áll a hím kissé domináns a nőstény fölött, az ő akaratuknak a csoport összes többi tagja aláveti magát. Ha az alfa-pár egyik tagja kihullik a csoportból, egy másik állat lép a helyére. Ilyenkor a falkában versengés alakul ki a vezető pozíció megszerzéséért, de komoly párviadalra csak ritkán kerül sor, mert az sérülést vonhatna maga után.