Te is félsz a denevérektől?

Az emlősök között csak a denevérek tudnak valóban repülni. E sajátságuk révén megbódították a Föld minden táját, csak a sarkvidékek és a magas hegyvidékek maradtak szárnyas emlősök nélkül.

A denevérek már mintegy 50 millió esztendővel ezelőtt is léteztek, ezt tanúsítja az eocén földtörténeti korból előkerült ősdenevér, az Icaronycteris teljes csontváza. Testének hossza a fejjel együtt mindössze 8 centiméter volt, vagyis már nagyon hasonlíthatott mai utódaihoz. így azután a tudósok alig tudnak valamit arról, milyenek lehettek a denevérek rendjének legősibb fajai, vagy honnan származik repülőképességük. Feltételezik, hogy fán élő, cickányszerű rovarevő emlős volt a denevérek őse.

Megjelenés

Bár a denevérek mérete, testalkata sokféle lehet, van néhány közös vonásuk, amelyek alapján minden fajuk könnyen felismerhető: bőr-szárnyuk van, szőrösek, hasoldaluk világosabb, mint a hátoldaluk. Szárnyuk, azaz „vitorlájuk" fesztávja a kisebbek esetében a 15 centimétert sem éri el, a trópusi óriásoké megközelíti a 2 métert. Alakja lehet rövid, kerek, máskor pedig hosszú és keskeny; de felépítése alapjában minden fajnál ugyanaz.

Mellső végtagjuk jól fejlett, a felkar rövid és erős, az alkar orsócsontja igen hosszú. A hüvelykujj rövid, rendszerint görbe karomban végződik. A mellső végtag többi ujja megnyúlt, ezek feszítik ki a szárny repülőhártyáit. E hártyák a test két oldaláról erednek; nemcsak a mellső végtag, hanem a hátsó végtag és a farok is részt vesz a támasztásukban, sőt sok faj esetében egy „sarkantyú" is feszíti a hártyát. A denevérek „szárnya" tulajdonképpen felső és alsó bőrrétegből áll; a mellső és a hátulsó végtagpár úszáshoz hasonló módon mozgatja. A szárny - izomrostjainak és rugalmas szalagjainak jóvoltából - pihenőhelyzetben - mintegy a testre csukódik.

Életmód

Igen sok denevérfaj létezik, s ezek különböző jellegű élőhelyeket népesítenek be. Életmódjuk azonban - fajtól függetlenül - szinte mindegyiküknél jórészt azonos: így például éjszakai állatok, fészket nem építenek, pihenőhelyükön fejjel lefelé lógnak. Társas életmódúak, az év nagy részét kolóniákban töltik. Vannak azonban magányosan pihenő fajok is. A denevérek különböző gyülekezőhelyeken csoportosulhatnak szükségleteik szerint. A tél közeledtével olyan helyeket keresnek fel, amelyek kellőképpen védettek, megfelelnek a téli álom idejére. Más helyeket pedig - az év többi részében - nappali pihenésre használnak, t Párosodás vagy kölykezés esetén is sajátos helyeken gyűlnek össze.

A denevérek kedvelt rejtekhelye a barlang; de elhagyott bányákban, sziklahasadékokban vagy faodvakban is megpihennek. Régi épületek padlásain szívesen kapaszkodnak a gerendákba, boltívek, ereszek alá. A nagy termetű trópusi gyümölcsevő denevérek a szabadban, fák gigáin csimpaszkodnak. Amikor éppen nem vadásznak, jelentős időt szánnak arra, hogy rendbe szedjék magukat: vakaródznak, nyalogatják, tisztogatják szőrzetüket, mellüket, hasukat. Különös gondot fordítanak szárnyhártyájukra, ezt mellső és hátulsó lábaikkal is gondozzák.

Némely denevérfajok a talajon szinte magatehetetlenek, mások redőbe szedik szárnyukat s elég gyorsan járnak, kúsznak-másznak. Megint mások ügyesen közlekednek a fák között: ágról ágra lendülnek, s biztosan megkapaszkodnak erős karmaikkal.

Téli álom

A mérsékelt égövben - ahová Magyarország is tartozik - télen nem akad repülő rovar, így a denevérek táplálék nélkül maradnak. A fajok egy része úgy segít ezen, hogy költöző madarak módjára ősszel melegebb tájakra vonul. Többségük azonban nem költözik el, hanem a telet védett helyen, téli álomban - hibernációban - tölti. Erre a célra legjobb a nyugodalmas, huzat-mentes hely, durva felületű, repedezett, kapaszkodásra, megbúvásra alkalmas falakkal, mennyezettel. Az a jó, ha a hőmérséklet nem süllyed fagypont alá, s a levegő páratartalma is elég magas. Máskülönben a denevérek könnyen megfagyhatnak vagy kiszáradhatnak, mivel a téli álom idején vizet nem vesznek magukhoz. Ősszel a denevérek különösen mohón táplálkoznak, hiszen zsírtartalékot kell felhalmozniuk testűkben). Ha már eléggé meghíztak, s az idő is hidegebbre fordul, október-november táján kezdik el téli álmukat. Többnyire bőrszárnyukkal takaróznak, s kolóniákban, valósággal fürtökben lógnak, hátsó lábaikkal a mennyezet hasadékaiba kapaszkodva.

A Magyarországon található denevérfajok kivétel nélkül rovarevők; repülő lepkéket, molyokat, szúnyogokat, legyeket fognak; többnyire az éjjel repülő fajokat fogyasztják.