Az idős állatok kevésbé kellenek

Az USA-ban a pénzügyi válság, sok háziállatot tartó polgárnál is a hitelből vásárolt ház részleteinek törleszthetetlenségét okozta, ezzel együtt a család kilakoltatását. Sok házi kedvenc ezzel magára maradt a házzal együtt, az árverezésre kerülő ingatlanban, vagy került az utcára, adták le kutyamenhelyen, mert a kisebb, bérelt lakásba nem vihették.

Hazánkban ez még nem fordult elő, reméljük nem is fog, mert talán nem akkora a hitelre és lakhatási célból vásárolt ingatlanok száma. A pénzügyi nehézségek hatnak a kedvenc háziállatokra is. „A családok is mondjanak le ebben az évben a házi kedvencük szaporításáról, akár fajtiszta, akár keverék az eb, mert nem csak eladni nem lehet kölyköket, hanem ajándékba sem kellenek.” – írja a MESZSZ január 9-i közleményében. Az nem téma, hogy a keverékeket nem szaporítják a gazdák, kérdés, hogy több kutya kerül-e az utcára és sintértelepre a gazdasági válság miatt. Kérdés, hogy valóban a tenyésztők tehetnek-e a kóbor kutyák létszámának növekedéséről.

„Már tíz évvel ezelőtt megteltek a menhelyek – így összegezte Horváth Barbara Bora, a Biatorbágy és vidéke Állatvédő Egyesület elnöke. – Egy éve határozottan még több a kóbor kutya, ma már 8-10 bejelentés érkezik a körzetemben. Az utcán mozgó ebek nagyjából 70 %-a nem kidobott, hanem kóborló, ami igen felelőtlen gazdai hozzáállás, ráadásul büntetendő is. A kezelhetetlen létszám miatt, véleményem szerint, bevallva vagy titkolva, a fogadásra váró állatok miatt, minden menhely, altatásra kényszerül. Egy állat vállalása napi 100 forintnál nagyobb költség, de aki erre fogja, amiért meg kell válnia a kutyájától, az véleményem szerint felelőtlenül döntött a vásárlásnál vagy az örökbefogadásnál, hiszen nem tudta felmérni a valós lehetőségeit. A romló gazdasági helyzetben komoly anyagi terhet nem annyira az etetés jelent – kevésbé színvonalas tápon, maradékon sem pusztul el az állat – hanem egy tartós betegsége vagy balesete a kedvencnek. A műtétek és kezelések állatorvosi költségét nem képes sok gazda vállalni, és ilyenkor, kényszerűségből, egyre többen választják az állat korrekt elaltatását. Anyagi okokból hanyagabbul vesszük a bolhátlanítás feladatát, és a babésiais gyakrabban válik letális kutyabetegséggé, mintha lenne pénze a gazdáknak megelőzésképpen a kullancsellenes készítményekre vagy a bekövetkezett fertőzés kezeltetésére. A menhelyre kerülő, döntően keverék ebeken túl azonban egyre több a – részben a felelőtlen tenyésztés miatt – génhibás, megvakult, orvosi kezelésre szoruló, speciális táplálást igénylő, például cukorbeteg állat, amelytől megszabadulnak a kutyát hasznáért tartó emberek.”

„Kevés a korrekt tenyésztő, pedig a tenyésztőknek maguknak kellene tenni azon szaporítók ellen, akik az el nem adott, jelöletlen almok maradék kiskutyáit némi „hozzájárulással” együtt átadják a sintérnek. Nemrég találkoztam több német dog, és 10 törpe pincser kiskutyával olyan helyen. Láttam olyat is, aki öleb-keverék kiskutyákat haszon reményében hozott létre, árult, majd adta oda a sintérnek a rajta maradt ebecskéket. A hozzánk kerülő négylábúak 80-90 %-a keverék, 10-20 százalékuk maximum, fajtiszta rottweiler, németjuhász, vizsla, és egyre több a labrador. Ami eddig sosem volt, most komondor is van az otthonban. És a húszból 17 fajtatiszta eb jelöletlen. Ha olvasható a tetoválása, akkor is a tenyésztő nevén van a kutya, akinek fogalma sincs, kinek adta el…”