A nagy és színpompás pillangó

A pompás danaiszlepke - nevéhez méltóan - nagy és színpompás pillangó. Milliós rajokban vándorol, és egy-egy alkalommal hihetetlen, csaknem 3000 kilométeres távolságot is megtesz. A városok terjeszkedése miatt azonban - hatalmas egyedszáma ellenére is - veszélybe került.

A pompás danaiszlepke, más néven amerikai vagy pompás királylepke (Danaus plexippus) az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó nemzeti büszkesége, Illinois és Vermont államnak pedig az egyik hivatalos jelképe. Evolúciós szempontból a földkerekség legsikeresebb lepkéi közé tartozik, észak-amerikai hazájából a szelek szárnyán 1850 körül eljutott Hawaiiba, de megfigyelték már a Csendes-óceán nyugati peremvidékén, Új-Zélandon, Ausztráliában, sőt Borneó szigetén is, továbbá évről évre átkel az Atlanti-óceánon Európába. A példányok színezete és mintázata meglehetősen egységes. Ez a sajátosság általánosan jellemző a nagy területen elterjedt lepkefajokra, és az öröklési állomány nagymérvű keveredését teszi lehetővé. A pompás danaiszlepke leginkább évszakos vándorlásáról nevezetes. Ősszelrendkívül népes csapatokban kel útra dél felé. A kutatók évtizedek óta megjelölik a befogott példányokat. Ez a kitartó munka nélkülözhetetlen a lepkefaj életmódjának és a környezethez való viszonyának felderítésében.

A pompás danaiszlepke elsősorban hernyójának tápláléknövényén, a selyemkórón (Asdepias) él. Ez a növényfaj szívműködést akadályozó, mérgező anyagokat, úgynevezett kardioglikozidokat termel, ezért a legtöbb növényevő állat számára ehetetlen. A pompás danaiszlepke hernyói azonban bántatlanul fogyaszthatják, testükben felhalmozzák az ártalmas vegyületeket, így maguk is mérgezővé válnak a rovarevők számára. A nőstények egyesével rakják petéiket a levelekre, a kikelő lárvák négy vedlés után bábozódnak be.A pompás danaiszlepke kaliforniai és mexikói telelőhelyei a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) ellenőrzése alatt állnak, a rovarok pedig bekerültek a szervezet veszélyeztetett gerinctelen állatokat felsoroló Vörös Könyvébe. Ahhoz, hogy az észak-amerikai pompás danaiszlepke állománya fennmaradjon, létfontosságú, hogy c lepkék téli gyülekezőhelyeit megőrizzék.

Telelőhelyek

A tavasszal felébredő pillangók telelőhelyükön párzanak, majd útnak indulnak nyári tartózkodási helyükre, Kanada déli területeire. Ezeknek a helyeknek a háborgatása az egész földrészen fenyegeti a lepkeállományt. A fajnak két telelőterülete ismeretes: az egyik Mexikóhegyeiben található, a másik Kalifornia partvidékén, San Franciscótól San Diegóig húzódik. A mexikói telelőhelyen mintegy H millió, Kaliforniában 100 000 példánygyűlik össze. Lehet, hogy valaha az utóbbi kolónia volt a népesebb, de a mezőgazdasági művelés, a táj természetes arculatának átalakítása károsan hatott ezekre az ősi populációkra. A tengerpart mentén nagyvárosok nőttek ki a földből, a lepkék élettere összezsugorodott.

Kaliforniában a telelőhelyek rendszerint vízközelben, a parttól legfeljebb I kilométernyire alakultak ki. Mexikóban a lepkék elegyes erdők különféle fáira - ciprusokra, oyamelfákra - telepszenek, ráadásul akkora tömegben, hogy narancsszínbe borítják az egész környéket!A téli hideget a pompás danaiszlepkék olykor 3000 méteres tengerszint feletti magasságban vészelik át, ahol nemegyszer hó hull a szendergő rovarokra. Némelyik telelőhely csaknem 10 hektáros, és az évről évre visszatérőpillangók olyan tömegben csüngenek az ágvégeken, hogy letörik a hajtásokat.

Az erdőirtás és -ritkítás mellett a kíváncsi turisták is zavarják ezeket a téli pihenőre vonult pillangókat. Környezetvédő csoportok nyomására a mexikói elnök 1980-ban természetvédelmi területté nyilvánította a pompás danaiszlepke telelőhelyeit, és azóta törvény tiltja a faj egyedcinek begyűjtését.