A félelmetes erejű tengeri ragadozó

Az emberevőként hírhedt nagy fehér cápa félelmetes erejű tengeri ragadozó, támadása szinte mindig halálos. Bármit felfal, ami a vízben úszik - akár állatot, akár embert.

Kevés állat kelt bennünk olyan bámulattal vegyes borzadályt, mint a nagy fehér cápa. Filmek és irodalmi művek vérszomjas gyilkosnak ábrázolják, és a közvélekedés szerint bármely rokon fajnál több embert ölt meg vagy tett nyomorékká. Lehet, hogy a mendemondák túloznak, ám kétségtelen, hogy a nagy fehér cápa Földünk egyik legveszedelmesebb ragadozója. Trópusi, szubtrópusi tengerekben fordul elő. Kiszámíthatatlanul jelenik meg az Egyesült Államok part menti vizeiben, főként Kaliforniában, ahol több ember esett támadásának áldozatul.

Halálosan elegáns

A nagy fehér cápa (más néven óriás cetcápa vagy emberevő cápa) a cetcápafélék családjának tagja; a világ leggyorsabb és legnagyobb halai közül több is ebbe a csoportba tartozik. E cápák teste jellemzően áramvonalas, orsó alakú - középen szélesebb, mindkét vége felé fokozatosan elkeskenyedő. Hátoldala kékes, barnás vagy szürke színű, s ez hirtelen vált át a has fehéres színébe. A nagyobb példányok világosabbak.Más cápáktól eltérően, amelyek egész testük hajlítgatásával úsznak, a nagy fehér cápa mereven mozog, gyors, félhold alakú farka erőteljes csapkodásaival hajtja magát előre - ez a rendkívül jó hatásfokú rendszer teszi képessé arra, hogy akár 80 kilométer/órás sebességet is elérjen, amikor támadásba lendül. Sokáig persze nem képes ilyen szédítő iramra, viszont egész nap mintegy 3 kilométer/órás, egyenletes sebességgel cirkál a vízben a fáradtság legcsekélyebb jele nélkül.

Emberevők?

A nagy fehér cápa a leghatalmasabb ragadozó cápafaj. Átlagos testhossza 4-5 méter, de 9 méteresnél nagyobbra is megnőhet. Ez az egyetlen cápa, amely rendszeresen melegvérű zsákmánnyal, például fókákkal és delfinekkel táplálkozik. Nem csoda tehát, hogy az emberhúst is szívesen megkóstolja. Annál meglepőbb, hogy némelyik áldozat túléli a cápatámadást. Ennek egyik oka a cápa rajtaütéses-visszavonulásos technikája: nem fogyasztja el menten az áldozatát, hanem egyszer belemar, azután tovaúszik. Esetleg visszatér újabb falatért, de addigra a sérült embert már kihúzhatják a vízből a mentésére sietők. Az egyetlen harapással ejtett borzalmas sebek viszont gyakran végzetesnek bizonyulnak. Mindez hozzájárulhatott a nagy fehér cápa félelmetes híréhez. A nem kevésbé veszélyes tigriscápa valószínűleg ugyanannyi embert öl meg, ám áldozatainak nincs lehetőségük, hogy beszámoljanak a támadásról!

Prédára várva

A nagy fehér cápa szinte egész életét azzal tölti, hogy ráérősen cirkál a nyílt óceánon, a lehető legcsekélyebb energiát használja fel mozgásához, így napokig vagy akár hetekig úszkálhat evés nélkül. Mégis szüntelenül éberen lesi az esetleges prédát, s ebben olyan kifinomultérzékszervek segítik, amelyek a legfejlettebbek köze tartoznak az állatvilágban.

Az áldozatról az első jeleket többnyire kiváló szaglásával szerzi meg. Több mint 1 kilométerről megorrontja és követi a leghalványabb vérnyomot is. Közben a tején és az oldalán elhelyezkedő nyomásérzékelői fogják a vízben terjedő rezgéseket, és tévedhetetlenül kibocsátójuk, például egy halraj vagy egy alámerülő fóka felé irányítják. Az érzékelők különösen fogékonyak a csapdába esett vagy sérült állat vergődésérc: sokszor támadnak cápák horogra akadt halakra, és ugyanez az ösztön vonzhatja őket a hajótöröttek, sőt az úszó emberek közelébe is.

Amint a cápa közelebb jut prédájához, szemével is figyelni kezdi, és érzékenyebbé válik a finomabb jelekre is. Észleli az összehúzódó izomrostok alig hallható zörejét, és reagál az állat idegrendszerének icipici elektromos impulzusaira. Még ha az áldozat láthatatlanná válik is a sötét vagy zavaros vízben, a cápa akkor is halálos pontossággal megtalálja.