Minden, amit a vörös rókáról tudni kell

A természet lényegében csodálatos növényekkel, domborzati jelenségekkel és állatokkal van tele. Napjainkban sajnos nem igazán találkozunk ezekkel közvetlenül, hiszen a betontenger jelentősen elválaszt minket ezektől. Éppen ezért fontosnak tartjuk, hogy minél több információt megosszunk az állatokról, ebben a cikkünkben pedig a vörös rókát fogjuk kiemelni.

A vörös rókáról lehet, hogy minden egyes magyarnak Vuk jut eszébe, viszont a valóságban nem biztos, hogy olyan barátságos ez az állat. Alapvetően a ragadozók családjába tartozik, e mellé még párosul a rendkívül fejlett intelligenciája is. A vörös róka lényegében a világ egyik legelterjedtebb szárazföldi ragadozója. Előfordulási helyeket említve: északi sarkkör, mediterrán vidékek, Közép-Amerika, Észak-Afrika néhány része, a nagy ázsiai sztyeppek. Kevés olyan hely van, ahol ne tudna megélni a kitűnő alkalmazkodó képessége miatt, ezek közül sorolunk párat: Óceániai szigetvilág, Kréta, Shetland, Elba. Ugyanakkor, hiába van ennyire elterjedve, Ausztráliáig nem jutott el, viszont ide betelepítették. Ennek azonban egyéb állatfajok nem igazán örültek. A tájidegen vörös róka szerepet játszott rengeteg őshonos erszényes faj drasztikus megritkulásában, valamint számos egyéb faj kihalásában is. Az Ausztráliába betelepítés célja az volt, hogy megállítsák az üregi nyulak további elterjedését, mivel a mezőgazdaságra rendkívül kártékonyak voltak. Ez részben sikerült is, viszont a rókáknak az erszényes állatok még tőlük is szimpatikusabbak voltak, mint eledel. Természetesen, hazánkban, Magyarországon is megtalálható. A már említett jó alkalmazkodó képessége miatt előfordul a termőföldeken, illetve elhagyatottabb településeken is.

Hogyan is néz ki? A vörös rókának a hossza mintegy 45,5–90 cm, farok hossza pedig 30–55,5 cm is lehet. A testtömegét tekintve 3–14 kg, a feje széles, a homloka lapos, az arcorra pedig hirtelen keskenyedik. A szemei ferdén nőnek, a felálló füleinek a töve széles, felül pedig kihegyesednek. Jellemző rá a karcsú törzs, a rövid és egyben vékony végtagok, valamint a hosszú és bozontos farok is. A színe általában vöröses-sárgás barna, illetve rozsdavörös, a nevét is a színének köszönheti. A hasa, valamint a végtagok belső oldalai fehéres színűek. Homlokán, vállain és háta hátulján a farok tövéig fehéren foltos, továbbá az ajka, pofája és torka is fehér. A végtagokon fehér sáv vonul lefelé, a fülei pedig a mancsokhoz hasonlóan feketék.

Meglehetősen elővigyázatos, már, amit a hajlékválasztást illeti, ugyanis elhagyatott borzlakásokat keres, mégpedig olyanokat, amelyek számára előnyösök. Olyan is előfordul, hogy a borzot kiszorítja a saját kotorékából. Az étrendjét tekintve, már-már mindenevő, hiszen akár a dögöt is elfogyasztja előszeretettel. Gyakran fogyaszt fiatal őzt, bogarakat, egeret, pockot, mezei és üregi nyulat. Sőt időnként becserkészi a madarakat is a fáról.

Egy kis érdekesség vele kapcsolatban! Kutatók azt vizsgálták, hogy miként lehetne rókát is idomítani, illetve háziasítani, mint a kutyát. Nem csak, hogy az elmélet is megszületett, hanem már meg is alkották a házi rókát. Kiválasztották a legbarátságosabb egyedeket, majd párosították őket. Generációk múlva pedig már olyan rókakölykök születtek, amelyek egyáltalán nem félnek az embertől, hanem még barátkoznak. Amerikában, Kalifornia Államban rögtön nagy divatja lett a házi róka tartásának.