Fontosabbak voltak a nagy testű állatok, mint gondoltuk?

A természet napjainkban meglehetősen szenved, hiszen mi emberek egész egyszerűen fittyet hányunk arra, hogy mi lenne ideális a környezetnek. Persze, vannak, akik nagyon is gondolnak erre, csak éppen lehet, hogy fogalmuk sincsen, hogy mit lenne valóban jó a természetnek. Egy kutatás során arra világítottak rá, hogy a folyamatosan a kihalás felé sodródó nagy testű állatok mennyire fontosak az ökoszisztémának.

A kutatók egészen pontosan arra a következtetésre jutottak, hogy a szárazföldi és tengeri megafauna eltűnésével űr keletkezett a globális trágyázás folyamatában. Ennek okán pedig a bolygónak a komposztáló és tápanyag-újrahasznosító rendszere jelentősen károsodott. Ez azért is nagyon lényeges, mert a szárazföldi és tengeri emlősök is egyre inkább veszélyeztetettek, mondhatni, hogy a legtöbb faj a kihalás szélén áll. Például a bálnák, mamutok, masztodonok, óriáslajhárok, orrszarvúk, óriástatúk, illetve a különböző tengeri madarak kulcsszerepet játszottak a Földnek a „megtermékenyítésében”. Mégpedig úgy, hogy a tápanyagokat szétszórták az óceánokban, folyókban, valamint a kontinensek belsejében is.

Hogyan? Christopher Doughty, az Oxfordi Egyetem ökológusa mondta, hogy a múltban a sok nagy testű állat egyenletesebben osztotta szép a tápanyagokat a Földön, ezzel pedig képes volt növelni a globális termékenység arányát. Ezek az emlősök hosszabb távokat is bejártak, így pedig olyan tápanyagokat is szállítottak, mint a foszfor, nitrogén és hasonló tápanyagok. Ez azért volt nagyon hasznos, mert ezeket a félreeső ökoszisztémákban újrahasznosították, így pedig sikerült növelni a termékenységnek a növekedését. Továbbá a tanulmánynak az eredményei rámutattak arra is, hogy a tápanyagok a koncentrált forrásoktól való ilyen jellegű elszállítása a korábbi 6 százalékára csökkent, mind szárazföldön, mind vízen. Rendívül drasztikus csökkenés következett tehát be, amelynek a következményeivel meggyűlhet a bajunk. Még az emberiség előtt a bolygó az óriások földje volt, Joe Roman biológus szerint. Utána eltelt nagyjából 10 ezer év és a nagytestű emlősöknek körülbelül 150 faja halt ki. Nagyon sok ezek közül az emberi vadászok áldozatai lettek, de legalább ennyire közrejátszott a klímaváltozás is. A jégkorszak meglehetősen negatívan hatott a legnagyobb testű, növényevő szárazföldi emlősökre, ugyanis 48 fajból csupán 9 maradt életben. Ezek között volt 16 elefántfaj és annak rokonai, 8 óriáslajhárfaj, valamint 9 rinocéroszfaj is. A megmaradt 9 fajból viszont jelenleg már egy sem él az amerikai kontinensen. A vízen sem valami rózsás a helyzet. Az utóbbi években a kereskedelmi célú bálnavadászat nagyjából 90 százalékkal csökkentette a globális bálnapopulációt. Reméljük, hogy érzed te is mennyire súlyos adat ez. Noha, szeretjük az állatokat, de ez abból a szempontból is rossz, hogy a cetek és egyéb tengeri emlősök évente nagyjából 340 ezer tonnányi foszfort szállítottak a felszínre, mégpedig 90 méter mélyről. Ilyen mélyen táplálék után kutattak és nem igen sikerül egyéb állatfajnak ezeket a tápanyagokat a felszínre hozni. Most ott tartunk, hogy ez a folyamat az utóbbi szintnek a 23 százalékára csökkent le. Magyarán, a korábbi tápanyagoknak csupán a 23 százaléka kerül a felszínre.

A nagy testű állatok sokszor az ürülékükkel juttatják a szárazföldre a fontos tápanyagokat, amelyeket a mélyről hoznak fel. Az ürülékben lévő tápanyag viszont nagyon fontos szerepet játszik az algák, gerinctelenek és a halak számának a növekedésében is. Az adatokból pedig azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ez által csökkenhet a halászat és a mezőgazdaság is, mert kevésbé lesz termékeny a természet.