Egy apró fonálféreg jelentheti bolygónk jövőjét (1. rész)

Az állatok nyilván nem annyira kifinomultak, mint az emberek, de ez még sem így van. A tudósok ugyanis még mai napig nem jöttek rá, hogy mi alapján közlekednek az állatok, hogy mi azoknak a navigációs képessége. Na, most, ha magunkat nevezzük kifinomultnak, akik GPS-el és ilyen-olyan irányjelzővel közlekedünk, valamint nem tudunk rájönni, hogy egy úgymond fejletlenebb faj miként közlekedik, akkor hogy is van ez a történet?

Miről is van szó? Nos, az állatok alapján követett úgymond természetesen térképek nagyrészt az adott fajtól függnek. Például a tengeri madarakról azt hiszik, hogy főleg a nap és a csillagok alapján navigálnak, mert általában borult időkben elveszettek. A Planetáriumos kísérletekben a csillagok pozíciójának megváltoztatásával felfigyeltek arra, hogy a bogarak meglehetősen tanácstalanok, ha az égi viszonyok megváltoznak. Sok állatfaj viszont képes a mágnesesség alapján tájékozódni, ugyanis a Föld mágnese mezejének észak-déli iránya mentén rajzolódik ki az irányvonal.

Egy régebbi, tengeriteknős ivadékokkal végzet kutatásban rájöttek arra, hogy a kísérleti medencében, ha a mágneses mezőknek megváltozik az iránya, akkor az ivadékok haladási iránya is megváltozik. Holott a teknősök, a kikelésük után rendszerint keleti irányba indulnak el. Hasonlót feltételeztek a galambokról is, mert a csőrükben vasban gazdag sejtek találhatóak meg. Ezt később azonban cáfolták, mert kiderült, hogy az immunrendszerben játszanak szerepet és nem a navigációban.

Egy jelentéktelen fonálféreg jelentheti az áttörést

Idén nyáron azonban lehet, hogy elindult valami, ugyanis az austini Texasi Egyetem kutatói érdekes dologra bukkantak. Sikerült felfedezniük egy szerves mechanizmust egy állatban, amely hozzájárulhat a tájékozódáshoz a mágneses mezők alapján. Konkrétan egy fonálféreg agyában bukkantak rá amolyan mikroszkopikus tévéantennára hasonlító struktúrára, amely segítségével fel tudja deríteni, hogy merre induljon el a talajban. Ez egy hatalmas áttörés lehet, hiszen segíthet feltárni azt is, hogy miként aknázzá ki más falyok a bolygónk mágneses mezejét a saját belső iránytüikkel.

A Caenorhabditis elegans nevezetű fonálféregben felfedezett nanoméretű szenzor az állatka agyából kiálló idegsejt végén helyezkedik el. A kutatók azt valószínűsítik, hogy más állatoknak is lehet hasonló tulajdonsága, mivel az agyi struktúrákat illető párhuzamok több fajnál is adottak. A kutatócsoport egyik szakembere, Jon Pierce-Simomura jó esélyt lát arra, hogy ugyanezen molekulákat pillangókban és madarakban is megtalálják.

AFD-nek( Amphid Fingerlike Dendrite) nevezték el az ujjszerű végződései miatt. Ez azonban már jól ismert struktúra a férgek világában, ugyanis a szén-dioxid-szintet, a hőmérsékletet, valamint egy új eredmény szerint még a páratartalmat is képesek érzékelni.

Egy korábbi vizsgálatból már kiderült, hogy a neuron reagál a páratartalom változására is. Az úgynevezett AC. Elegansszal végzett kísérlet során pedig a magnetoszenzorális képességüket figyelték meg, ugyanis módosították a körülöttük lévő mezőt, hogy megfigyelhessék, a szenzor milyen egyéb változásokat képes észlelni. Sikerült megfigyelni továbbá azt, hogy amikor a mágneses mező változó, akkor az állatok nem tudják magukat függőleges irányban tartani a környezetükhöz képest.

(folyt. köv.)

Forrás

hirado.hu

Képek: wikipedia és hirado.hu