Ismerd meg a keresztes viperát!

A kígyótól általában az emberek többsége meglehetősen fél. Őszintén szólva meg is értjük, hogy miért. Ugyanakkor ezzel a cikkel mindenképpen szeretnénk kedvezni a kígyókedvelőknek is.

Élőhelye

„Maximum 70 cm hosszú kígyó. Hátának alapszíne barnás vagy szürkés alaptónusú. A háton szegetlen egyszínű, sötét, zegzugos sáv húzódik végig, mely a tarkónál kezdődik és a farok végéig tart. A tarkón "X" vagy fordított "V", esetenként két egymásnak fordított zárójelhez hasonló, sötét mintázat van. Az oldalakon sötét foltok futnak le egészen a farok végéig.

A hasi oldal mindkét nemnél szürke, fekete foltokkal. Jellemző rá a világos, majdnem fehér ajakpajzsok sora. A nőstények barnás, míg a hímek szürke alapszínűek. A farokpajzsok száma a nősténynél 24-31, míg a hímnél 32–46 között van. A fiatalok csak méretben térnek el az idősebb állatoktól.

Európa nagy részén elterjedt. Az egyetlen európai kígyófaj, amelyik eléri az Északi sarkkört, sőt azon túlnyúlik az elterjedési területe. Délen a Pireneusokig, keleten a Szahalin szigetekig megtalálható. Fellelhető a Brit-szigeten, de Írországból hiányzik. Szintén hiányzik a Pireneusi- és az Appennin-félszigertről, valamint a Fekete-tenger partvidékéről. A Balkánon csak a volt Jugoszlávia területén fordul elő.

Magyarországon csak néhány szigetszerű populáció él, viszonylag nagy elterjedési területeken. Jelenlegi ismereteink szerint a Zemplénben, és a Szatmár-Beregben, illetve Zala és Somogy megyében fordul elő. 1997-ben előkerült Veszprém megyéből is.

A faj Magyarországi állományai két egymástól igen eltérő biotópban lelhetők fel. Északkeleten, a Zempléni-hegységben bokrokkal, facsoportokkal tarkított réteken, kaszálókon, erdőszéli bokorsávokban, néhány éves irtásokban találkozhatunk keresztes viperával. Somogy és Zala megyében égerlápok, tölgyesek szélein, tisztásokon találkozhatunk a fajjal. Kedveli a saspáfránnyal fedett tisztásokat, szedreseket, illetve gyakran figyelhető meg víz közelében.” – írja az enfo.agt.bme.hu oldal

Jellegzetességei

„Általában március végén, április elején jön elő a telelésből. Előbb a hímek jelennek meg, majd napokon belül a nőstények és a fiatal állatok. Az első hetekben keveset mozognak, sokat sütkéreznek védett, napos helyeken. Nem túl félénk állat, de ha csak teheti, elhúzódik az ember elől, ám ha veszélyben érzi magát, támadhat. A marása súlyos következményekkel is járhat. Októberben húzódik téli szállására, melyek a tavaszi napozóhelyek közelében vannak, Egy-egy alkalmas üregben akár több száz kígyó is összegyűlhet, sőt sok esetben más fajokkal, siklókkal, gyíkokkal telel együtt. Április végén, május elején megkezdődik a párzás. A nőstények kétévente szaporodnak, az ivarérettséget mindkét nem három-négy éves korában, a hímek körülbelül 30 cm-es hossznál, a nőstények 40-45 cm-es hossznál érik el.

A hím a nőstényt annak szagnyoma alapján találja meg: A nőstény farkát magasra tartja és lengetve jelzi, hogy kész a párzásra, ami akár órákig is tarthat. A párosodást követően az állatok olyan helyre húzódnak, ahol bőven találnak zsákmányt. A nőstény 75–100 napi vemhesség után augusztus és szeptember között 6-14 utódot fial. A fiatal nőstények 6–8, míg az idősebbek 8–14 utódot hoznak a világra.

A felnőtt keresztes viperák elsősorban kisemlősökkel táplálkoznak. Ritkábban gyíkokat, békákat és madarakat (főleg röpképtelen fiókákat) is fogyasztanak. A fiatal egyedek táplálékát elsősorban békák és gyíkok illetve újszülött kisemlősök teszik ki. A vipera zsákmányát mérgével öli meg. A marást követően elengedi áldozatát és vár pár percig, amely alatt az áldozat elpusztul, majd szag és hőnyomok alapján megkeresi a zsákmányt, és fejétől kezdve egyben lenyeli.” – olvashato az enfo.agt.bme.hu portálon

Forrás: enfo.agt.bme.hu

Kép: herpterkep.mme.hu