A puli gondozása és kozmetikázása

A '30-as években az Állatkertben folyó tervszerű tenyésztői munka eredményeképpen a hazai kutyakiállításokon meglepően sok puli szerepelt. Az 1932-ben megrendezett magyar kutyafajták versenyén mutatkoztak be az Országos Magyar Rendőrkutya Egyesület többszörösen győztes rendőrpulijai.

Akkoriban a magyar kutyafajták nemesítésében elkötelezett tenyésztők azt a célt tűzték ki, hogy a kutyatartók különféle igényeinek megfelelő kutyákat tenyésszenek. Ezért marmagasság szerint négyféle méretben tenyésztették a pulit.

• törpepuli (ölebnek)
• kis puli
• középpuli
• rendőrpuli

A ma érvényes standard egy mérettartományban határozza meg a puli marmagasságát, és bármilyen hihetetlen, még mindig sok egyed kívül esik a megengedett alsó vagy felső határon. A színekre vonatkozóan a fehér, a fekete, a maszkos fakó, és a szürke színek elfogadottak. A két utóbbi ősi színváltozat már majdnem kiveszett - a jövőbeni tenyésztési feladataink egyike az ilyen színű, típusos egyedek elszaporítása.

A puli fajtagazdája Magyarország, így a hazai tenyésztők vállára nehezedik annak a felelőssége, hogy a kis létszámú valóban kívánatos küllemű, jó idegrendszerű, valamint örökletes betegségektől mentes tenyészállománnyal jól gazdálkodjon. A számottevő létszámú külföldi puliállományok, mint pl. az USA-ban, vagy Angliában találhatók, a magyar elképzelésektől, a puli FCI-standardjétől sajnos messzire távolodtak.

Fajtajegyek

Általános megjelenés: Középméretű, szilárd szervezetű, négyzetes testarányú, finom, de nem túl könnyű csontozatú. Testét erőteljes, szalagokat vagy zsinórokat képező szőr-köntös fedi. A fej szőrzete oly mértékben dús, hogy a fejet kereknek mutatja, és a szemeket árnyékolja. A kereszttájékra szorosan záródó, dús szőrzetű farok hátrafelé enyhén emelkedő testforma látszatát kelti.

• Fontos méretarányok:

Ideális esetben a törzshossz megegyezik a marmagassággal. Az arcorri rész és a fejhossz aránya: 3.5 a 10-hez.

• Viselkedés és jellem:

Élénk vérmérsékletű, rendkívül tanulékony fajta. Gyermekszerető, kitűnő házőrző.

Tartás és táplálás

A pulit természetesen kertes házban való tartásra javasoljuk, mindamellett hogy ez a kutya nagyon igényli az ember közvetlen közelségét. (Ezért a pulis gazdák bizony a lakásukba is beengedik szeretett kisbojtárjukat.) Semmiképpen sem fogadható el számukra a kennelben vagy megkötve való tartás, amely szerencsére ehhez a fajtához ragaszkodó embereknek eszébe sem jut. A kutyaólba ritkán bújnak be, annak a lapos tetejéről vagy egy deszka dobogóról viszont annál inkább szeretnek szemlélődni. Élőhelyül tiszta, parkosított terület felel meg számukra, mert a hosszú bundájukba minden növényi hulladék beleragad. Mint a többi hosszú szőrű kutyafajtának, a pulinak is viszonylag fehérjedús, jó minőségű takarmányra van szüksége, hogy különleges szőrköntöse szépen növekedhessen. Ajánlatos kúraszerűen szőr- és bőrtápláló táplálékkiegészítőket adni neki.

Szőrápolás

A puli iránt érdeklődők biztosan megkérdezik, hogyan lehet ezt a tetszetős rasztafrizurát előállítani. El kell árulnunk, hogy magától nő így: a bundában vannak erős, sprőd spirálisan csavarodó „felszőrök, "amelyeket körülvesz és átsző a puha és finom pehelyszőrök tömege. A fürtöket előállítani tehát nem kell, a genetika erről gondoskodott, viszont rendezgetni és ápolni szükséges.

Ez az ápolás a többi kutyafajtához viszonyítva közepes gyakoriságot jelent, kifejlett állat esetében kb. 3 hónapot. A tincseket kézzel, egyenként választjuk szét egymástól, úgy mondjuk, hogy „feltépjük" a bundát (ez a kutyának egyáltalán nem fáj!) A szőrzetnek a 10-12 hónapos korban esedékes első megdolgozása azonban némi szakértelmet kíván. Vannak tenyésztők, akik a tőlük származó kölykök első kozmetikáját fel tudják vállalni, de annyi segítség mindenképpen elvárható a részükről, hogy egy hozzáértő személyhez irányítják az új tulajdonost.

A jelenlegi kutyakozmetikus-képzés egyik hiányossága, hogy a gyakorlat során nem jut elegendő idő megtanulni a tanulóknak, hogyan kell ezt a szőrzettípust helyesen kezelni. Akadnak azért puliban jártas kozmetikusok, éppen ezért fontosnak tartom felhívni a gazdák figyelmét arra, hogy a pulit a kozmetikusnál otthagyni igen helytelen. A bunda feltépése csak az állat nyugodtan fekvő helyzetében valósítható meg, ez pedig csak a gazda jelenlétében képzelhető el. A kétségbeesetten vergődő, (vagy állva kikötözött) puli bundáját nem lehet szakszerűen átdolgozni.

A pulinak a hiedelemmel ellentétben nincs elviselhetetlen melege a nagy bundában, hiszen az, ha megfelelően fel van tépve, kiváló hőszigetelőként működik, akár a juhászon a suba. Éppen ezért a pulit kánikulában sem szabad lenyírni.