Hatalomváltás

Ha elgondolunk ennek a mondatnak a jelentésén, talán levonhatjuk azt a következtetést, hogy korábban nem is a választott vezetőink kormányozták az országokat, hanem a pénzintézetek?

Lehet, hogy látszólag a politikusok hozták a döntéseket, a háttérből azonban, a bankárok irányítottak, a gyeplő az ő kezükben volt.

S bizony, ha belegondolunk abba a felelőtlen, agresszív hitelezési gyakorlatba, amely az elmúlt jó néhány évet jellemezte és a nyugati világ számos országát, nem beszélve kicsiny hazánkról is, veszélybe sodorta, megállapíthatjuk, hogy minden bizonnyal a bankoknál volt a gyeplő.

Ahhoz, hogy megértsük, hogyan állhatott elő ez a helyzet közel negyed évszázad történéseit kell egy kicsit áttekinteni.

Lezárultak a hidegháborús évek, alább hagyott a fegyverkezési láz, új piacok és befektetési lehetőségek nyíltak. Elkezdődött a termelési kapacitások egyre keletebbre (Kelet-Európa, majd a Távol Keletre) történő kihelyezése, mert úgy gondolta a nyugati világ, hogy a termékek előállítása már nem az ő feladatuk, ez már alantas számukra, ők majd a tőkejövedelemből vidáman eléldegélnek. Egy ilyen felfogású világban természetes, hogy a hatalom annak a kezébe kerül, aki a tőkét kezeli. Vagyis a bankokéba.

Ők pedig nekiláttak annak, amihez a legjobban értettek a „pénzcsináláshoz”.

Egyre nagyobb hiteleket fedeztek újabb és újabb hitelekkel, s mikor 2008-ban kipukkadt a lufi, a levegő helyett benne lévő adósságlevelek tömkelege maga alá temette a nyugati világot.

Ekkor jöttek a kormányok által összeállított bankmentő csomagok, amelyek végül is a teljes összeomlást, de mégis ezen túl, mindenképp a befektetők pénzének megmentését célozták.

A bankrendszer és így az európai bankrendszer is állami segítségre szorult és akárhogyan is szeretnék szépíteni a dolgot, a bankrendszert az adófizetők pénzéből mentették meg.

Ennek alapján érthető, hogy a bankok működését Európa szerte szigorúbb szabályozás alá próbálják vonni, bármennyire is tiltakoznak ellene és már nem tabu, ha extra adót vetnek ki valamely országban a bankokra.

Patai Mihály kijelentése tehát tényleg igaz és 2008-tól új korszak kezdődött, amelyben a politikai elit lépésről lépésre, de lassan visszaveszi a hatalmat a pénzügyi elittől.

Erősen kell bíznunk abban, hogy ez a hatalomváltás minőségi változást és így mindenki számára jobbat hoz, nem lufit fúj majd, hanem a valós, igaz értékek létrehozását fogja támogatni.