Máris támadják a pikáns titkokról kitálaló Keleti Györgyit!

A hajdani honvédelmi miniszter, Keleti György középső lánya a Rózsadombon született, elit nevelést kapott, felkapott modell lett, mégis egy olaszországi börtönben végezte: három éve felfüggesztett börtönbüntetést kapott magyar lányok olaszországi futtatásáért.

Keleti Györgyi eldöntötte, hogy mindenről lerántja a leplet. Ha már ő megbukott, bukjanak meg mások is! Beszámolóját pedig Szalai Vivien írta le könyv formájában.

Kitálal a prostiktól kezdve a piás, drogos eldurvuláson keresztül a politikusokról is. S bár Keleti Györgyi bevallotta, hogy ő is bevállalt egy-két kuncsaftot, ha úgy volt. Állítása szerint, egy ellenzéki képviselővel is lefeküdt, aki annyira be volt kokainozva, hogy önkívületi állapotban volt. Ráadásul, természetesen a képviselő még családos ember is. Mégis a legtöbb oldalon áldozatként próbálják meg feltüntetni kemény börtönnapjaira hivatkozva. 

Arra fektetik a hangsúlyt, hogy milyen nehéz hónapokat élt át Györgyi könyve szavait is felidézve: cellatársai összeverték, megalázták, s rettegnie kellett attól is, nehogy a kiéhezett férfiak karmai közé kerüljön.   "Öten voltak egy barátságosnak nem mondható helyiségben, ahol legalább volt fürdőszoba, és egy tévé. Társasága egy filippínó hölgy volt, aki gyilkossági kísérletért ült, egy román cigány lány, akit kétszer szúrt meg a szíve alatt a férje, mégis a lányt ültették le. Két hétig volt kómában, azóta félt elaludni... Ott volt még egy lengyel lány, Renata, aki terhes volt, és drogokat árult, valamint egy olasz bankrabló, Ivana, aki hét hónapot kapott, amiből egy hónapot már leült. (...) – Mit bámulsz olyan nagyon, he? – förmedt rá az olasz bankrabló. (...) – Ugye tudod, hogy kikaparom a szemedet, ha nem válaszolsz nekem? Mit képzelsz, ki vagy te, kommunista lotyó? (...) Sokkal erősebb, erőszakosabb nő volt, könnyűszerrel lefogta meggyengült, lefogyott ellenfelét. A szobában lévő három nő mozdulatlanul nézte a jelenetet. Györgyi pontosan tudta, hogy egyedül van, és senki nem fog segíteni rajta. (...) Györgyi papíron két hét múlva szabad volt. Két rendőr jött érte, akik átszállították az úgynevezett imigration office-ba. (...) Amit addig pokolnak hívott, semmi sem volt ahhoz a pokolhoz képest, ami ott fogadta. "

" A hónap leghidegebb éjszakája volt, jeges szél kavargott. Györgyi remegett, úgy fázott. Számos embertároló helyiség volt, melyek tömve voltak férfiakkal. Mint egy állatkerti ketrecben. Györgyi egyedül volt. Mindenütt átlátszó falak voltak. Minden hideg volt, dermesztő, lelketlen. (...) Mindenki kiabált körülötte. Aki nem, az a plexifalat ütötte, verte. Kiéhezett, bűnös férfiak voltak, át akarták szakítani a falat, hogy nekieshessenek, hogy bánthassák, hogy azt tegyenek vele, amit csak akarnak… Őrjöngtek. Válogatott szitokszavakat, perverz gondolatokat üvöltöttek, többen levették a ruhájukat, úgy nyomták neki a testüket a plexiüvegnek, hogy Györgyi lássa őket. Őrjöngő, meztelen, mocskos, kiéhezett, állatias férfiak tomboltak hangosan körülötte. (...) Nagyon félt. Nagyon messze volt még a reggel… Az őröknek csupán annyit kellett tenniük, hogy odavetik az egyik állatkarámba. Ott biztosan megölnék.”

Ennek ellenére nem igazán sikerült meglágyítani a hétköznapi szemlélők szívét: sokan támadják az egykori modellt, hiszen legtöbbjük szerint "ez a nő a családja szégyene....,nem volt rászorulva,hogy árulja magát,meg a sok szerencsétlen nőt.....". "ez egy ócska vén k...a lebukott a kutyának nem kell ezért kibeszéli pénzért akiken eddig keresett , mert árulta őket , még betyárbecsület sincs benne !!!" S ezek még csak a finomabb vélemények!

Magam is elgondolkodtam, hogy sem átélni, sem pedig felidézni nem lehetett könnyű a pokoli élményeket. Sőt, olvasni sem az! Mégis valahol felteszem magamnak a kérdést: most sajnáljam, vagy mondjam azt, mire volt neki jó mindez? Gyönyörű, sikeres modell volt, nem hinném, hogy magas tisztnek örvendő apja mellett nélkülözni kényszerülő lány volt, aki kétes ügyletek hírébe kellett volna, hogy keveredjen. Valahol viszont mégsem érdemelte meg sorsát: ha hibázott is, nem kényszerített senkit, nem ölt meg senkit, közel sem követett el akkora bűnt, mint egyes cellatársai. Nem lett volna elég, ha letölti börtönnapjait? Azt hiszem, mégiscsak sajnálom Györgyit, kemény árat fizetett a leckéért.

De jobb lett volna csendben eltűnnie a színről, nem újra maga ellen szítani a tüzet! S ha azt válaszolná, hogy újra megtenné, amit tett, egy percig sem sajnálnám tovább!