Mit vigyen a Jézuska?

Néha kevesebb kell a boldogsághoz, mint gondolnánk. Jó példa erre ez a szívszorító történet is:

Egy picike faluban élek, ahol gyalog szeretek végigmenni az utcákon. Nézem a szembejövők arcát, bepislantok a házakba, s keserűség tölt el, hogy mennyi megtört embert látok, hogy milyen nagy a szegénység!

S amikor elérek esténként ahhoz a bizonyos kis házikóhoz, minden egyes alkalommal elszorul a torkom: két kicsi szempár figyel az ablakból, ahol semmi más nem ad fényt, csak egy szál gyertya.

Így töltötték tavaly a karácsonyt is. Megleptem őket néhány ruhával, egy kis étellel, s vittem nekik egy fenyőágat is feldíszítve. Az édesapa fogadott, aki elmondta, hogy már hónapok óta kikötötték náluk az áramot, tüzelőjük is alig van, már a bútorokat szinte mind felaprították, s a vízszámlát sem tudják fizetni. Ha van lehetőség, eljár dolgozni, de az nagyon kevés. S télen nem is nagyon van munka.

Megkérdeztem tőle, hogy ő mit kívánna magának így karácsony alkalmával? Tudják mit válaszolt? Nem kért túl sok pénzt, meg autót, csak egészséget, s azt, hogy amikor esténként odalapulnak hozzá a gyermekei, s azt mondják neki, hogy - Apa, félünk a sötétben! , a keserű tehetetlenség helyett mosolyogva azt felelhesse, mindjárt feloltja a lámpát és világos lesz!

Kérem, álljanak meg mindnyájan, próbáljanak meg segíteni a rászorulókon! Hisz néha csak egy biztató szó kell, olykor valakinek csak pár forint hiányzik egy darab kenyér megvásárlásához, vagy egy számla befizetéséhez! Segítsenek, hogy idén minden gyereknek fényes karácsonya lehessen majd!