Interjú Sipos Imrével, a POSZT színészzsűrijének tagjával

A 2015. június 4-13. között megrendezésre kerülő 15. jubileumi POSZT színészzsűrijének tagja lesz Sipos Imre, a Pesti Magyar Színház színművésze. Idén vállalta először a megtisztelő feladatot - arról kérdeztük, milyen elvek mentén fog válogatni az előadások között.

Milyen darabok állnak közel hozzád? 

Nézőként és alkotóként egyaránt azokat az előadásokat szeretem, amelyek egyszerre keresik az utat a eszemhez és a szívemhez. Érzelmi hatás kiváltása nélkül számomra nem jöhet létre a katarzis, ugyanakkor elvárom a színházi előadástól, hogy gondolatokat ébresszen, munkában tartsa az agyamat, aktív közreműködést és nem egyszerű befogadást várjon el tőlem, mint nézőtől. Aktivitáson természetesen nem a divatos interakciókra, közönségbevonásra gondolok elsősorban, hanem az érzelmi-értelmi együttműködésre. Szeretem azokat  a színházi törekvéseket, amelyek mindezek mellett még progresszivitást is mutatnak, új formákat, bátor kísérleteket tesznek, de sosem öncélúan, hanem a darab, az előadás tisztább (nem egyszerűbb!) kibontásának szándékával.

Zsűrizésnél a személyes ízlést ki kell zárni, na de hogyan?

Azt hiszem, hogy azt nem lehet kizárni. Azért van egy zsűriben több zsűritag is, hogy a közös, végleges döntésből kizáródhasson a személyes ízlés: ami a legtöbbeknek tetszik, az nevezhető a legkevésbé elfogult véleménynek. Sok színházi előadást nézek nemcsak az ország határain belül, hanem azokon kívül is. Nagyon szeretem a SZÍNHÁZat. Minden alkalommal nyitottan és érdeklődve ülök be a nézőtérre, soha nincsenek prekoncepcióim,  minden egyes alkalommal azért megyek, hogy jól érezzem magamat, hogy átélhessem a várva várt katarzist. Mielőtt felmegy a függöny, nálam  minden előadás egy elképzelt skála maximális 100 pontjáról indul. A kérdés csak az, vajon a függöny legördülésekor ebből mennyi marad? Nagyon ritkán előfordult az is, hogy több mint 100 pont lett a végeredmény – ezek az igazi ünnepi pillanatok, az igazán nagyszerű előadások. Nem véletlen, hogy eddigi életem során ilyen élményben még csak hat alkalommal volt részem. Mindig a pozitívumokat keresem, mert meggyőződésem, hogy csak akkor tudjuk helyén kezelni a hibákat, ha az értékekkel is tisztában vagyunk. Nagyon egyszerű és könnyű folyvást fanyalogni, sokkalta nehezebb érvelni, vállalni az árnyalt véleményt, észrevenni és vállalni egy gyengébben sikerült előadás kapcsán is az értékes gondolatokat, pillanatokat. Én igyekszem minden alkalommal így tenni.

Te magad voltál-e már fordított helyzetben, vagyis szerepeltél-e már olyan darabban, amely a versenyprogramban indult a POSZT-on?

Igen, több alkalommal is. Shakespeare Téli regéjét Vidnyánszky Attila rendezésében és Vivien Nielsen Hullámtörését Guelmino Sándor rendezésében játszottam a POSZT versenyprogramjában.

Milyen várakozással indulsz az idei színházi találkozóra?

Szeretném jól végezni a zsűritagságommal járó feladatokat – ez újszerű lesz a számomra, ebben a szerepben csak most fogok debütálni. Csak önmagammal szemben van elvárásom, az előadásokra nyitott vagyok. Érdekesnek ígérkezik, hogy van olyan előadás is a versenyprogramban, amit már láttam a saját színházi közegében – kíváncsi vagyok, hogy a fesztiválhelyzet előre vagy hátra fogja-e mozdítani. Tiszta és jó találkozót, ha tetszik, versenyzést kívánok minden kollégámnak!