Schobert Norbi nem bírja Rubint Réka nélkül

A fitneszguru, Norbi elmondása szerint valósággal szenved, ha huzamosabb időt kell eltöltsön a felesége nélkül. Természetesen Rubint Rékának ez imponál. A történethez nem mellesleg hozzátartozik az is, hogy rengeteg időt töltenek együtt és még a foglalkozásuk is mondhatni roppant hasonló. Mindebből kiindulva tehát nem csodálkozunk, ha hiányzik a másik fél társasága.

Ez a rajongás a feleségéért nem is pont a közös  tulajdonságaik, foglalkozásuk miatt van, hiszen Norbi elmondása szerint még örülne is neki, ha felszedne pár kilót Réka.

– Sőt én lennék a legboldogabb, ha felszedne öt-tíz kilót – mondta a fitneszkirály.

– Még kerekebb lenne a feneke, imádnám megszorongatni. De úgy szeretem Rékát, ahogy van. Gyönyörű, okos, intelligens, izgalmas társ. Annyira imádom, hogy biztos vagyok benne, ha történne vele valami, utánahalnék. Nélküle nem bírnék ki egy napot sem.

Norbinak a feleséghiány azonban nem csak úgy előbukkant a semmiből, hanem akkor érzett így, amikor a felesége üzleti útra utazott Olaszországba. Ugyan, nem hosszú időn keresztül volt távol, hiszen lényegében csak egyetlen éjszaka nem aludt otthon. Ettől függetlenül azonban a férjét ez megviselte.

– Borzasztóan hiányzott. Csak akkor aludtunk külön, amikor kórházban voltam, de az teljesen más volt. Kínlódtam, nem találtam a helyem, egyre több pálinkát iszogattam, és képtelen voltam elaludni. Ha nem fekszik mellettem, nem érzem az illatát, megőrülök. Magamhoz öleltem a kispárnáját, hogy érezzem az illatát, de hiába, mert friss ágyneműt húzott. Fel kellett hívnom, hogy legalább a hangját halljam. Nem akarom szépíteni, megérem a pénzem – nem, ezt nem szeretném megmagyarázni – de én már nem tudnék a feleségem nélkül élni.

– Én sem leszek fiatalabb, és ezt az őrült hajtást egyre kevésbé bírja a szervezetem. Eddig elég volt a regenerálódásra annyi idő, amíg két aerobikóra között átmentem egyik teremből a másikba. Pedig akkor napi hat órát tartottam. Eltelt tizenöt év, és ma már nem így van – árulta el Réka az első Alakreform Shopjának megnyitóján.

– Ezért is örülök, hogy itt az új generáció, és az unokahúgom, Rella motivált, egyre többet segít, és lassan majd át is veszi tőlem az órákat. De az biztos, soha nem hagyom magukra a követőimet. A mozgást sem hagyom abba, az unokáimmal is kocogok majd a Duna-parton. Nyilván más lesz a tempó… Éjfél után fekszem, de mindennap negyed hatkor kelek, haj, smink, ébresztem a gyerekeket, tízórait csomagolok, és fél hétkor indulunk. Egész nap dolgozom és ez van hétvégén is. Négy-öt órát tartok különböző városokban és közben ezer­ötszáz-kétezer kilométert vezetek. Amikor kipukkad a lufi, eldőlök, mint egy zsák, és alszom két órát. Ezt nem lehet sokáig büntetlenül csinálni.

A témával kapcsolatban azonban Réka is megszólalt: „– Norbi kétségbeesetten hívott, sírt, hogy hiányzom, és hiába öleli a párnámat magához, nem érzi az illatomat. Lara helyettesített, amikor el­utaztam.”

A helyettesítés azonban túl jól sikerült, egy kicsike családtagnak pedig ez fel is tünt: „Jesolóban felhívott Norbika: – Anya, ez borzasz­tó, nem lehet kibírni, Lara azt játssza, hogy te vagy. Mikor jössz már haza? – kérdezte. Akkor mentem el öt órája.”

Függetlenül Norbiéktól egy családban mindig jó, ha összetartanak a családtagok és úgy segítik egymást, ahogy tudják. Továbbá az is példaértékű, ha annyira hiányoznak egymásnak, hogy még egy nap is a másik nélkül viszonylag megviseli őket.