Liptai élete most tökéletes!

Liptai Claudiát mindenki ismeri, hiszen folyamatosan láthatjuk a TV képernyőjén. Napjainkban leginkább műsorvezetőként láthatjuk, de zsűritagnak is nem akármilyen. A Sztárban Sztár műsorban ugyanis minden héten értékelnie kell a produkciókat. Ugyanakkor ez egy rendkívül élvezetes munka a számára, hiszen olykor a produkciók során sírni lehet a röhögéstől.

 A Blikk készített vele interjút, amelyből megtudhatod, hogy miként látja magát műsorvezetőként.

„– Ki otthon a desszertfelelős?

Liptai Claudia: Otthon nem eszünk desszertet. Mindenki, persze a gyerekeket kivéve, tudja, hogy muszáj úrrá lenni a nassoláson. Ráadásul amikor az ember ennyire sokat van sütemények között, abban az illatban, telítődik is.

– Mire asszociál, ha azt mondom: gyerekkori sütiillat?

Liptai: A menzás piskótára, valami csokiféleséggel leöntve.

– Anyukájával is sütöttek?

Liptai: Anyu főzős volt, nem sütött. Én próbálkoztam pogácsákkal, de azokat a százéves háborúban lehetett volna a parittyába tölténynek használni, mert rövidtávon is tudtak volna embert ölni. A cukrászatban épp ez tetszik, hogy nagyon kell figyelni a részletekre, a pontosságon múlik minden, azon, mit mennyi ideig és hogyan csinálunk.

– Művészemberként nehéz volt megtanulni a cukrászszakmát?

Liptai: Nem. Szűz az aszcendensem, és ugyan nem nagyon hiszek benne, nálam mégis kiütközik az erre a jegyre jellemző precizitás. Nagyon pontos ember vagyok, és ezt amúgy mástól is elvárom. Nem véletlen, hogy a tévében is minden olyan feladatot rám bíztak, amikor időre kellett valamit bejezni. A most vasárnapi Sztárban sztárban a Tények bejelentkezést én csinálom majd, és tudom, hogy négyünk közül azért bízzák rám, mert én a fejemben tartom az időt.

– Milyen Havas Henrikkel újra együtt dolgozni?

Liptai: Nehéz erről beszélni, mert nagyon tisztelem és szeretem őt, de Henrik most teljesen az unokája hatása alatt áll. Egy rabszolgává vált. Ami persze jó, mert még sosem láttuk Havas Henriket egy olyan szerepben, amikor valakinek meg akar felelni. Ő most leginkább Majkának szokott beszólni, ezért számomra sokkal meghatározóbb volt az a három év, amikor együtt dolgoztunk. Persze a lexikális tudása elvehetetlen tőle, de arra itt meg nem biztos, hogy szükség van.

– A kulisszák mögött olyan jó a hangulat a zsűriben, mint amit az adások során láthatnak a nézők?

Liptai: Általában épp annyi idővel korábban érkezek, hogy elkészüljek az adáskezdésre, de ilyenkor is szoktunk viccelődni. Utána viszont összejárunk, és ilyenkor nagyon jókat beszélgetünk.

– Mind a négyen?

Liptai: Nem, Henrik ugyanis megy haza csucsukálni. Valljuk be, ő nem egy partiarc. A többiekkel azonban nagyon jó a viszonyom. Érdekes, mennyire máshogy ismeri meg az ember ilyenkor a másikat. Majka például fantasztikusan jószívű ember és nagyon jó apa. Szívből ad, és jól csinálja, amit csinál. Bereczki Zoli pedig énekelni szokott, megmutatja, hogyan kellett volna előadni egy-egy dalt aznap este.

– Egyszerre három produkcióban láthatják a tévénézők. Nem zavarja, hogy a csapból is ön folyik mostanában?

Liptai: Nem igazán. Az 50 milliós játszmát néha néznem kell, mert Panka imádja, ott ül és izgul. De én inkább olyankor mosok, a házimunka sokkal fontosabb, minthogy magamat bámuljam a képernyőn. A lányom persze nézné végig, de a lefekvésben szigorú vagyok. Kiskamasz lévén nem mindig ért ebben egyet, de ez az ő érdeke. Mint ahogy a sport is. Abban egyébként volt egy hullámvölgye mostanában, nem akarta annyira csinálni. Nem azt akarom, hogy élsportoló legyen, de a testének, a lelkének ez nagyon sokat ad, így leültünk vele az edzőjével és átbeszéltük, ő mit és hogyan szeretne.

– Kétségbeesne, ha nem tévézhetne tovább?

Liptai: Hát nem örülnék, na. De kétségbeesve sosem vagyok, főleg amióta ez a menedzsment  áll mögöttem. Szerintem olyan nincs, hogy valami örökké tart, de – és ez lehet, hogy nagyképűnek fog hangzani, mégis vállalom – én egyszeri vagyok és megismételhetlen. Ha körülnézek, nincs ebben a korosztályban még egy ilyen női műsorvezető, mint én.  Így olyan nem lesz, hogy nem lesz valahogy.”