Bob Dylan és egy mesterséges intelligencia beszélgetnek a szerelemről

Tévedés ne essék ez nem egy vicc eleje, hanem az IBM új reklámja, amiben az AI-fejlesztésüket, Watsont szeretnék népszerbbé tenni picit. A 74 életévében járó Dylan leült beszélgetni Watsonnal.

Watson elmondta neki, hogy elolvasta a sztár összes dalszövegét, és arra a következtetésre kellett jusson, hogy a legtöbbet a szerelemről és az időről írt. Dylan véleménye alapján ez nagyjából igaz lehet.

A Beatles és Elvis Presley mellett alighanem Bob Dylan a popzene történetének legnagyobb hatású képviselője. New York művésznegyedének folkzenei klubjaiból indult a hatvanas évek elején, előbb a baloldali mozgalmak híres dalnoka, majd a rock 'n' roll legizgalmasabb dalszövegírója és egy egész nemzedék szóvivője lett. Alkotóereje és tekintélye máig töretlen. Róbert Allén Zimmerman zsidó középosztálybeli családban született 1941. május 24-én, az ércbányászatáról nevezetes minnesotai városban, Duluthban. Néhány évvel később, amikor szülei nehéz anyagi helyzetbe kerültek, átköltöztek anyja szülőhelyére, Hibbingbe.

Woody Guthrie nyomdokán

Már egészen fiatalon nagy lelkesedéssel hallgatta a countryzenét, főleg Hank Williams dalait. Amikor aztán a rock n roll hulláma az 1950-es évek második telében végigsöpört Amerikán, Róbert Zimmerman - akár sok millió más tizenéves - beleszeretett az új ritmusokba, és Elvis, Chuck Berry, Little Richárd lettek a bálványai. Zongorázott is Hibbing középiskolai zenekaraiban. Tizennyolc esztendősen Minneapolisba ment, és beiratkozott a Minnesotai Egyetemre, de naphosszat csak a nagy gazdasági válság korának vándor énekeseit, főleg Woody Guthrie-t hallgatta lemezről.

Folkzenét kezdett játszani a nagyváros Dinkytown nevű bohémnegyedének klubjaiban, és felvette a Bob Dylan művésznevet - valószínűleg a walesi költő, Dylan Thomas tiszteletére. Amikor 1961-ben fülébe jutott, hogy Woody Guthrie megkapta a Huntingdon-kór nevű, rokkantsággal járó idegrendszeri betegséget, autóstoppal New Yorkba sietett, hogy eszményképét meglátogassa a kórházban. A találkozás annyira megihlette, hogy nyomban ő is dalokat kezdett írni. Első nyilvánosan előadott szerzeménye - stílszerűen - a Song lo Woody (Dal Woodynak) címet kapta.

Dylan New Yorkban maradt. A helyi diák-és művésznegyed, a Greenwich Village klubjaiban, kávéházaiban kezdett énekelni - köztük a Café Wha? és a Gerde's Folk City nevezetűekben. Az utóbbi helyen figyelt fel rá a New York Times kritikusa, Róbert Skelton, aki magasztaló cikket írt róla. tiltakozó mozgalmak mellett, és 1963 augusztusában részt vett a Washingtonba indított nagy polgárjogi menetben, amelynek megkoronázásaként Martin Luther King elmondta a „Van egy álmom" kezdetű híres beszédét.

Az USA forrongó korszakot élt át a hatvanas évek elején: 1962-ben kis híján atomháborúba torkollott a kubai rakétaválság, 1963-ban meggyilkolták Kennedy elnököt, a déli államokban egymást érték a rasszista megnyilvánulások. Az akkori közhangulatot fejezte ki Dylan harmadik nagylemezének címadó dala, az Új idők váltják a régit . Ám Dylan ekkorra már megunta, hogy „protest songok" (tiltakozó dalok) előadójaként tartsák számon. A következő album, az Another Side of Bob Dylan (Bob Dylan másik oldala) személyesebb hangvételű, jó adag szürrealisztikus humorral.

Elektromos hangzás

A stílusváltást a Beatles és más brit együttesek ihlették, azok, amelyek 1964-ben „lerohanták" Amerikát. A Beatles tagjai, főleg John Lennon, nagy tisztelői voltak Dylannek, és gyakran emlegették nyilatkozataikban. Az amerikai zenészre is igen nagy hatással volt az angol együttes hangzásvilága.

Forrás

hu.wikipedia.org, 444.hu

Képek: theguardian.com és ouest-france.fr