Mindent Federico Felliniről!

Az olasz rendező munkássága óriási hatást gyakorolt a huszadik század második felének filmművészetére.

Abban a négy évtizedben, amely 1954-től az 1993-ban bekövetkezett haláláig telt el, olyan nagy rendezők alkottak remekműveket, mint a svéd Ingmar Bergman, a francia Jean-Luc Godard vagy az olasz Michelangelo Antonioni. Mégis, sok mozinéző, nemkülönben az amerikai filmipar sok képviselője számára Fellini volt „az" európai filmművész. Négyszer ítélték neki a legjobb külföldi filmért járó Oscar-díjat, 1992-ben pedig Oscar-életműdíjat kapott.

Riminiben, egy adriai-tengeri kis üdülővárosban született 1920-ban, és számos filmje itt is játszódik. Az utazó ügynök fia sivárnak találta a kisváros életét, főleg a téli hónapokban -filmjeiben gyakran idézi ezt a világot. Tizenkét évesen Federico megszökött otthonról egy vándorcirkusszal, ám egy hónap múlva, mint valami újmódi Pinocchio, két csendőr kíséretében állított haza. A kalandra és izgalomra vágyó ifjú Fellinit inkább csínyjeiről ismerték diáktársai, a tanulás nemigen érdekelte. Miután befejezte az iskolát, és különféle alkalmi állásokban dolgozott, 1938-ban elhagyta Riminit, cikkeket írt és karikatúrákat rajzolt egy firenzei vicclapnak. Aztán Rómába költözött, ahol barátságot kötött Aldo Fabrizi kabarészínésszel (aki később egy papot játszott Roberto Rossellini Róma nyílt város című filmjében). Fellini humoros monológokat írt Fabrizinek, s a rádiónak is dolgozott szerzőként.

Művészi tanulóévek

Fellinit sohasem hagyta cserben rajztchetsége, s noha később olyan jeles látványtervezőkkel dolgozott, mint Danilo Donáti, eredeti forgatókönyvei tele vannak a jelmezek cs díszletek vázlataival. A véletlen összehozta Fellinit az ígéretes fiatal rendezővel, Roberto Rossellini vei, aki hamarosan az olasz neorealizmus nagy hatású úttörője lett. Rossellini hívta, hogy vegyen részt a Róma nyílt város forgatókönyvének megírásában. Az 1945-ben bemutatott film a németek megszállta Róma életét ábrázolja megrázó erővel. Fellini a következő Rossellini-film, a Paisa forgatókönyvének is társszerzője volt, közben két másik rendezővel, Pietro Gcrmivel és Al-berto Lattuadával is együtt dolgozott. Lattua-dával közösen rendezte 1951-ben A varieté fényei című filmet - a történet egy varietétársulatról meg egy fiatal lányról szól, akit megszédít a rivaldafény. Fellinit roppantul foglalkoztatta a szórakoztatás minden válfaja, a cirkusz és a varieté csakúgy, mint maga a filmkészítés. Legjobb filmjeinek némelyike ebből a világból merítette témáját.

Fellini szólóban

Miután Fellini töviről-hegyire megismerte a szakmát Itália legjobb filmesei mellett, elég önbizalmat érzett magában, hogy a saját lábára álljon, és 1952-ben megrendezte első önálló filmjét, A fehér sejket. Ez is kisvárosi környezetben játszódik, és egy nászútján lévő fiatalasszony napjait nyomon követve gyengéd iróniával mutatja meg, milyen hatást tesznek ábrándos olvasóikra a képes szerelmes regényfüzetek. A fehér sejkben már megmutatkoznak a Fellini-filmek Összetéveszthetetlen vonásai: a vidéki élet szeretetteli, de éles szemű ábrázolása, a fantasztikus elemekkel összefonódó társadalmi szatíra.

Fellini 1993-ban megkapta életművéért az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia különdíját. Egy éven belül ő is, felesége is meghalt. Az egész filmes világ s a közönség is gyászolta őket.

Forrás

wikipedia.org

Képek: tasteofcinema.com és quotesgram.com