Stohl Luca keményen megdolgozik az álmaiért!

Hajnalban kel és éjszaka tér haza. Gőzerővel próbál, hogy apait-anyait beleadva a maximumot nyújtsa a színpadon. Pontosabban csak részben. Hiszen bár Stohl Luca mindent elkövet, hogy elismert táncművész váljék belőle, arra mindennél jobban törekszik, hogy amikor bemutatkozik, ne édesapja, hanem az ő teljesítménye jusson mindenki eszébe.

Azt gondolhatnánk: egy ismert szülő gyermekének bizony fené­kig tejfel az élet. Ám Stohl Luca az élő példa arra. ez nem így van! A név ugyanis kötelez - ám nem a huszonhárom éves lányt, aki okkal vágyik arra. hogy saját eredményei alapján, és ne pedig azért ismerjék el, mert az ország egyik legismertebb és legmegosztóbb színé­szének gyermeke.

Nem akarták, hogy színész legyen

Kisgyerek kora óta a táncnak él, noha szülei ügy védnek vagy szállodaigazgatónak szán­ták. Féltették a rivaldafénytől és a művész-élettel járó bizonytalanságtól, közben pedig mindent elkövetlek, hogy ne a színházban nőjön fel, hanem az átlag fiatalok életet élje.

- Anyukám és apukám sem akarta, hogy bejárkáljak a színházba, hogy színészgyerekként nevelkedjek - kezdi Luca egy interjúban, amit nemrég adott. - Attól pedig egyenesen irtóztak, hogy gyermekszínész váljon belőlem. Óvni akartak ugyanis attól, hogy egyszer bárki is a fejemhez vághassa: csak azért kaptam meg egy sze­repet, mert „a Stohl lánya vagyok" - nyo­matékosítja az immáron huszonhárom eves lány, akiből noha nem lett színész, szülei tiltakozása ellenére mégis a színpadra vá­gyott. Úgy döntött: bármilyen nehéz is, a táncra teszi fel az életet, s abban próbál meg érvényesülni.

Stohl András lányaként azonban hamar szembesülnie kelleti a pikírt pletykákkal, a sajtó kiemelt figyelmével, és bizony előbb került az újságok címlapjára édesapja miatt, minthogy az ország megismerhette volna a Chicago című darabban vagy Bozsik Yvette darabjainak állandó szereplőjeként.

- Már a harmadik éve. hogy éjt nappallá téve azon dolgozom, minél jobb legyek a szakmámban. Mostanában kezdem érezni, a sok munka végül engem igazol, hiszen elértem: mára a teljesítményem miatt emle­getnek, nem pedig azért, mert én bárkinek is a lánya vagyok. Furcsán hangzik, mégis hihetetlen örömmel tölt el, hiszen valóban semmit sem kertem, és semmit sem kaptam ingyen ebben a szakmában. Bekerültem az 50 tehetséges magyar fiatal programba, valamint a Táncszövetség az évad legjobb pályakezdőjének választott.

„Időnként előítéletesek az emberek"

Hogy áldás vagy átok Stohl András lányá­nak lenni.

- Stohl András az édesapám. Szeretetben nevelt születésemtőlfogva, és soha nem szenvedtem hiányt semmiben. A Stohl név egy részt áldás, hiszen apu régi kollégái odajönnek, megszólítanak, dicsérik őt, és ha megérdemlem, engem is ellátnak taná­csokkal, biztatással, hiszen születésem óta ismernek... Ugyanakkor nehéz is. hogy az emberek időnként előítéletesek, és nagyon kegyetlenek tudnak lenni. A tánc azonban egy másik dimenzióba repít. A színpadon vagyok igazán szabad. Olt ugyanis nincs jelentősége, hogy hívnak. Ott csak a teljesítményem számít! Nincs velem kapcsolatban senkinek prekoncepciója, hiszen egyelőre nem kapok főszerepeket - egy-egy nagyobb felkérést leszámítva - szépen, fokozatosan terhelnek, így a lehetőségek és az elismerések is egyaránt lassan, apránként találnak rám. És ez így is van rendjén - mosolyodik el szerényen Luca.

„Olykor én is besokallok" - Pedig Luca naptára tele van. A sikereknek köszönhetően mára saját lábra állt. így kirepülhetett a családi fészekből. Eközben megismerte azt a férfit is, akivel boldogan él.

Képek: 24.hu és lokal.hu