Horányi Juli - a megvalósult álom

„Az ezüst is szépen csillog" - szokták mondani a második helyezettnek, ha vigasztalni próbálják. Horányi Juli, a 2014-es X-Faktor ezüstérmese azonban cseppet sem lógatja az orrát. Ami azt illeti, ideje sem lenne a szomorkodásra, mert az éneklés mellett jelmeztervezőként is számítanak rá. Juli tehát nemcsak zenei tehetséggel áldotta meg a sors, hanem rajztudása is figyelemre méltó. Az Elixír magazinnak adott interjúból alaposabban megismerhetjük.

■ Milyen felnőttnek képzelted el magadat kislányként?

- Már kicsi koromban is sokat álmodoztam arról, hogy énekes leszek, de emellett a ruhatervezés is nagyon vonzott. Gyerekként sokat rajzoltam, szerettem egy kicsit visszavonulni és csak az alkotásra koncentrálni, közben pedig arról fantáziáltam, hogy nagy közönség előtt szerepelek. Mostanra sikerült mindkét álmomat megvalósítani, így érzem igazán kereknek a világol.

■ A szüleid mikor figyeltek fel arra, hogy ilyen területeken szeretnéd bontogatni a szárnyadat?

- Anyukám már elég korán észrevette, hogy az éneklésben és a rajzban ügyes vagyok, ezért nagyon sokat foglalkozott velem. Mivel kíváncsi volt arra, vajon jó! látja-e, hogy van affinitásom a zenéhez - ós nem csak anyai elfogultságból tartja így -, elvitt a Weiner Leó Zeneiskola felvételijére, ahol megerősítették, hogy érdemes lenne képeznem magam ezen a területen, mert jó a ritmusérzékem, muzikális vagyok, és szépen énekelek, így hála anyukám beíratott az iskolába, s éveken keresztül hordott zongora- és énekórákra, próbákra és szereplésekre. Innentől kezdve nem is volt kérdés, hogy ezzel a jövőben is komolyan foglalkozom majd. Mivel a rajzolásban szintén ügyesnek talált, azt javasolta, hogy járjak rajzórákra is, így párhuzamosan foglalkozhattam azzal a két dologgal, ami igazán boldoggá tett.

■ Sok művész számol be arról a rögös útról, amely a sikerig és az álmok megvalósításáig vezeteti. Ezek szerint te elmondhatod magadról, hogy nem kellett fölösleges kanyarokra vesztegetned az idődet?

- Ha az éneklést nézzük - ami mindig is nagy álmom volt -, akkor azért én is elmondhatom, hogy tettem kitérőkéi, és az én utam sem volt mindig zökkenőmentes. Mivel azonban anyukám kezdettől fogva támogatott abban, hogy művészeti téren érvényes üljek, talán tényleg egyszerűbb dolgom volt az átlagnál. Szeren esésnek mondhatom magam, amiért ö mindig is hagyta, hogy azzal foglalkozzam, ami valóban érdekel, és nem kényszerített például arra. hogy beiratkozzam a jogi egyetemre.

Más szempontbél viszont nekem is adódtak nehézségeim, hiszen viszonylag lassan alakult úgy, hogy országos ismertségre tegyek szert, és jóval több időt szentelhessek a zenélésnek, mim korábban. A művészvilágban amúgy sem könnyű boldogulni, aki ebbe belecsöppen, az tudja, hogy tulajdonképpen folyamatosan küzdeni kell a sikerért.

■ A 2014-es már az ötödik X-Faktor volt. Hogyhogy nem jelentkeztél korábban a válogatásra?

- Az az igazság, hogy már az első X-Faktorra is jelentkeztem, sőt a Csillag születikben is szerencsét próbáltam, a jelek szerint azonban akkor még sem szakmailag, sem emberileg nem álltam készen arra, hogy része legyek egy ilyen horderejű műsornak; Ez is alátámasztja, hogy későn érő típus vagyok, hiszen csak mostanra jutottam el odáig, hogy végig tudjam csinálni mindazt, ami egy ilyen tehetségkutatóval együtt jár. Ehhez biztosan kellett az is, hogy három éve zenélek egy együttesben, amelyet még a volt párommal hívtunk életre. Ennek köszönhetően sokat koncerteztem, összehangolt csapatmunkában vettem részt, és megtanultam azt is, hogy mivel jár, ha az ember zenéket ír, színpadra állítja a dalait, és menedzselnie kell a számára fontos projekteket Mindez sokat hozzáadott az X-faktoros szereplésemhez, ha ez nem leli volna a hátam mögött, lehet, hogy most sem jutottam volna be a legjobbak közé. Az elmúlt években szerzett tapasztalatoknak köszönhetően a személyiségem is kiforrottabb lett, így a dalokat is hitelesebben tudom átadni.

Forrás: Elixír magazin

Képek: life.hu, life.hu