Erdei Zsolt: Család nélkül nem ment

Nem csak a percek, a másodpercek, a méterek az ellenfeleik. Éveken keresztül önmagukat is le kell győzniük. Le kell mondaniuk arról, hogy rendhagyó életet éljenek, mert legszebb éveikben sportteljesítményt űznek, hajszolnak, amit valamilyen színű éremmel jutalmaznak. A legjobb esetben a dobogó legfelső fokán állva megkönnyezik a Himnuszt, majd dicsőségben, népszerűségben fürdenek, és jönnek az újabb edzések, versenyek, olimpiák.

Erdei Zsolt félnehézsúlyú profi ökölvívó, 34 győzelem, ebből 18 kiütéssel, egy vereség, előtte középsúlyban olimpiai bronzérem, világbajnoki és két Európa-bajnoki aranyérem. Profi karrierje során bevonulózenéje mindvégig a Republic együttes Szállj el kismadár című dala volt. 2014 március 8-án a grúz Salva Dzsomardasvili feletti diadalával elnyerte a WBO Európa-bajnoki címét, majd bejelentette visszavonulását.

A közhiedelemmel ellentétben nemcsak a nőknél, a férfiaknál is felvetődik olykor a kérdés: család vagy karrier? Nálam a kettő mindig is párhuzamosan ment, sőt gyakran össze is fonódott. A családom folyamatosan támogatott a karrieremben. Értük is küzdöttem, a mérkőzések közben is sokszor ők lebegtek a szemem előtt. Persze amikor még nem találkoztam a szerelemmel, más volt a helyzet, lekötött az ökölvívás, egyszerűen imádtam, amit csinálok. Lementem az edzőterembe, és kínoztam magam, de hál azért lettem sikeres, mert megtaláltam, amit nagyon szeretek, és a boksz a hobbim is volt. De még ekkor is a család áll az első helyen, az édesanyám, a testvéreim, és csak ezután jött a sport.

A hamburgi profi életben két edzés között rengeteg szabadidőm volt, ezért szinte folyamatosan a saját, családommal tölthettem, így szóba sem került, hogy most mire figyeljek, a pályafutásra vagy a családra. Nem úgy kell elképzelni, hogy a sportoló reggel elmegy otthonról, és estére hazaér. Reggel elindultam edzeni, tízre már otthon voltam, együtt megreggeliztünk, majd elmentünk sétálni, vagy vásárolgattunk, délutánra visszamentem edzésre, és este hatkor már újra együtt volt a család. Egy sportoló ugyanis ha éppen nincs edzőtáborban, többet lehet a családdal. Szóval nem azon gondolkozzam, most mi a fontosabb, a lehelő legjobb eredmény vagy a család biztonsága, ez a kettő egymás mellett élt.

Ezt nagyon tudtam értékelni, hiszen mindig éreztem az aggódást, márpedig egy ökölvívó családja a szokásosnál is jobban aggódik, hiszen az ökölvívó a bőrét viszi vásárra, arra megy ki a játék, hogy a másiknak fájdalmat okozzunk. Azok az ütések pedig ott a ringben bizony fájdalmasak. Az édesanyám ezért nem is tudta végignézni a meccseimet...

Hogy mennyire fontos volt az én esetemben a sportkarrier és a családi élet párhuzamossága, összefonódása, mutatja, hogy nekem akkor kezdett megtörni a karrierem, és gyakoribbak lettek a sérüléseim a ringben, amikor megromlott a feleségemmel való viszonyom. A sportteljesítmény nálam nagyon is összefüggött a családi életem harmóniájával, ez ugyanis nem kevés kihatással van a teljesítményre, a lelkiekre. Ha nincs rendben a párkapcsolat, a családi élet, hiába próbál az ember a mérkőzésre koncentrálni, a történtek erősen foglalkoztatják, nem tudja K. O.-val kiütni őket a tudatából.

Forrás: Wikipédia, YouTube

Képek: life.hu, ferfibarlang.hu