Jane Campion, egy férfiak uralta világban

Női sorsok érzékeny krónikása, aki a messziről jött ember merészségével és a feminista nő elszántságával állt helyt egy férfiak uralta szakmában. Az utóbbi években csak annyit lehetett tudni róla, hogy elvált a férjétől, s egyre ritkábban jelentkezett új opusszal. A Zongoralecke, az Egy hölgy arcképe, a Szentek és álszentek, a Nyílt seb, a Fényes csillag Oscar-, Arany Oroszlán- és kétszeres Arany Pálma-díjas alkotójával ismerkedünk meg jobban.

Jane Campion 1954. április 30-én születeti az új-zélandi Wellingtonban, a Bika jegyében. 1975-ben antropológiából szerzett egyetemi diplomát Már 28 évesen Arany Pálmát nyert Cannes-ban a rövidfilmjével (Lecke fegyelemből, 1982). 1992-ben házasodott, egy évvel később hozta világra fiát, Jaspert, aki tizenkét nappal később meghalt. Lánya, Alíce Englert 1994-ben született. A rendezőnő 2001 -ben elvált férjétől.

Főbb díjai: Oscar-díj (legjobb forgatókönyv). Arany Pálma-díj, César-dij. az Amerikai Forgatókönyvírók Szakszervezete, a Los Angeles-i és a New York-i Filmkritikusok díjai (Zongoralecke): Arany Pálma-díj (Lecke fegyelemből) és Arany Hintó-dij Cannes-ban, Elvira Notari-díj (Szentek és álszentek), Pasinetti-díj (Egy hölgy arcképei). Arany Oroszlán- és további hat díj Velencében (Egy angyal az asztalomnál): Taormina Arte-díj, a Torontói Filmfesztivál díja, az Ausztrál Filmintézet díja ötször.

■ Új-zélandiként tartják számon, de Ausztráliában alapozta meg a karrierjét. Mit jelentenek neki a gyökerei?

- Huszonegy éves volt, amikor eljött otthonról. Ügy érezte, a világ végén él. Náluk minden fiatalban él a vágy, hogy megtapasztalja, mi van a tengeren túl. Az embernek meg kell találnia önmagát, és ennek része, hogy kialakítja az identitását. A családi körön kívül van egy kis hétvégi háza az ország déli szigetén, ahova rendszeresen visszavonul. Sydneyben lakik, de most már tudja: Új-Zélandon akar meghalni.

■ Ha visszatekint fiatalkori énjére, mennyit változott? Miben vált érettebbé?

- Nem dolgozik annyira egóból, mint régen. Megtanulta lazábban venni a dolgokat. Mindig is maximalista volt, és ebből sok nehézsége adódott. Ma már nem kell annyira megfeszülnie, hogy véghezvigye a szándékait. Minden együttműködés mélyén valamiféle bizalom húzódik meg - a munkában és a magánéletben egyaránt. Ha bizalommal fordulunk egymás felé, több kockázatot tudunk vállalni, és többre megyünk egymással vallotta az interjúban.

■ A rendhagyó szerelmek visszatérő témái filmjeinek. Mégis miért kirándult két alkalommal is a bűnügyi műfajba?

- A Top of the Lake ugye gyilkossággal fűszerezett detektívszéria, de ez csak alibi volt, hogy bemutassa vidéki nők egy csoportját. Táborban élnek ezek a kallódó, klimaxos asszonyok. Úgy hívja a helyet, hogy a „láthatatlan nők" tábora. Szerette volna megmutatni a bennük lévő erőt, amit talán nem is néznénk ki belőlük, a humorukat és a pislákoló reményt, hogy egyszer tatán újra rájuk talál a szerelem. A szerelem fáradt harcosainak tekinti őket.

E figurákkal egy férfi előtt tiszteleg, ő gyakorolta rá a legnagyobb hatást egész életében. Volt benne valami ámulatba ejtő gyengédség. Nem volt terve senkivel, nem akart senkitől semmit. Ő volt az egyetlen ízig-vérig szabad lélek, akivel valaha Találkozott. Sajnos már nem él. Egy bizonyos életkor után rájövünk, hogy ezek a csodás lények nem maradnak örökké velünk.

Forrás: YouTube, Wikipédia

Képek: annaseye.com, theguardian.com