Somogyi Zoltán és a családi minta

A nyaralásra készülve, miközben a baráta­immal elkezdtük tervezgetni, hogy idén merre menjünk kempingezni gondoltam bele abba, hogy a szüleimnek köszönhe­tem az utazás iránti érdeklődésemet. Ha an­nak idején nem jártuk volna be szinte egész Európát citromsárga Daciánkkal, és hét­-nyolc évesen nem pumpáltam volna a mat­racot, talán nem vonzaná annyira az utazás. Felnőttként is számtalan alkalommal jártam végig az európai kempingeket.

A barkácsolószenvedélyemet apukámtól örököltem, aki sok mindent a saját kezével ké­szített el. Kezdetben néztem, ahogy dolgozik,később segédkeztem neki. Ma már én magam is meg tudom oldani a villanyszerelést, a padló­fektetést és a polcok elkészítését is.

A munka becsületét, a kitartást is a csalá­domtól örököltem. Hét évvel idősebb bátyám mindig példaképem volt e téren. Egyik nagy­apám kovácsmester volt. nyolcvanhárom éves koráig aktívan dolgozott falusi műhelyé­ben. A bőbeszédűséget illetően kilógok a sorból, anyukám szerint talán csak a bátyám, aki üzletemberként kamatoztatja ezt a képes­ségét, szeret még annyit beszélni, mint én. Az anyai nagyapám szeretett énekelni, citerázott, szájharmonikázott. Családi összejöveteleken, baráti körben csillogtatta meg ezt a tudását.

Csemer Boglárka énekesnő, azaz Boggie is mesélt a családi mintájáról

Nagyon egyszerű családból származom, Csepelről. A szüleim munkások, ott is ismer­kedtek meg, a Csepeli Erőműben. Mindig csak álmodtam olyan életkörülményekről, amilyenek között most élek. Mindezt meg kellett teremtenem magamnak. Nagyon ha­mar elkezdtem dolgozni, franciát tanítottam gyerekeknek. Nem kaptam, úgymond, szü­lői hátszélet.

Az anyagi helyzetünk segített abban, hogy egészen kicsi koromtól kezdve Talpraesettnek kellett lennem. Tudtam, hogy akkor lesz velem valami, ha teszek is érte, tehát semmit nem fognak alám rakni.Érzelmileg viszont nagyon jó mintákat hozok, főleg az édesapámtól. Igazából ő ne­velt föl engem és a nővéremmel, Mindig támo­gatta a zenei törekvéseimet, sosem aggó­dott, mi lesz velem, hogyan fogok ezen a pá­lyán megélni. Apukám nagyon érzékeny, in­tuitív ember volt. Sok mindent hozok tőle gondolkodásban, az emberszeretetét, azt, ahogyan megoldott helyzeteket. Sok barátja volt, és könnyen meg tudott bocsátani. Én is szeretem az embereket, szeretek velük talál­kozni, beszélgetni, könnyen utat találok min­denkihez.

Zenei indíttatást nem kaptam otthonról. A szüleim inkább a mulatós zenéket kedvel­ték. Amikor aztán elkezdtem énekelni, apu­kám is fejlődött zenei téren; Zoránt, Koncz Zsuzsát hallgatott. Sajnálom, hogy nem él­hette meg a sikereimet. Úgy megosztanám vele őket.

Juhász Anna irodalmár és kulturális menedzser véleménye a családi mintáról

Édesapám, Juhász Ferenc költő neve és élete maga a teremtett gazdagság. Ebben felnőni hihetetlen sok élményt, rengeteg könyvet és barátságot jelent. Az ő barátai, tudósok, kép­zőművészek, táncosok, zeneszerzők nagyra becsült alkotók voltak számomra idővel az én barátaimmá is váltak.

Az múlt évi könyvfesztiválon a kétszázhúsz éves magyar könyvpiacot és könyvkultúrát ünnepel­tük. Az egyik ilyen híres, könyvforgalmazással foglalkozó család a Kilián volt izgalmas volt évekkel ezelőtt felfedni velük a rokoni szálakat, hiszen édesanyámat Kilián Katalinnak hívják. Az édesapámhoz kapcsolható az irodalmi gazdagság és vonzalom, amelyben felnőttem, de az édesanyám családjában is jelen volt. A nő­vérem, Eszter orvos, kardiológus, szintén na­gyon benne él az irodalomban. Minden oldal­ról át van itatva a létezésünk művészettel.

Forrás: wikipedia, femina.hu

Képek: origo.hu, menstyle.hu