Papnak készült, bankrabló lett belőle

Fiatalok, jóképűek és sikeresek: az egész ország megismerte már Szalay Bence és Kovács Tamás nevét, hiszen a két tehetséges fiatal a tavalyi évben robbant be igazán a köztudatba.

Bence a nagy sikert arató, A viszkis című mozifilmben volt látható először a vásznon, míg Tamás több nagysikerű sorozat szereplőjeként lopta be magát a nézők szívébe. Ma már nehéz elhinni, hogy egyikőjük sem színésznek készült és gyerekkorukban valami egészen más járt a fejükben. A Playboy Man of the Year berobbanó kategóriájának jelöltjei a színészethez vezető útról és kihívásokról meséltek. 

Szalay Bence papnak készült, egy olaszországi papneveldében tanult fél évig, azonban rájött, hogy ez mégsem az ő hivatása, többek között a cölibátusi eskü vette el a kedvét. Később kezdett el foglalkozni a színészettel és már korán kiderült, hogy tehetsége van hozzá.

“Nyilván amikor az ember színésznek készül, akkor várja az ismertséget. Ahogy viszont utolért, nagyobb nyomás lett rajtam úrrá, mintsem számítottam rá. Sokkal inkább jár felelősséggel, mint élvezettel.” -kezdte Bence, aki mindig úgy gondolta, hogy a siker nem fogja megváltoztatni, azonban most mégis más a helyzet. “Nagyon is élvezem a munkám, de az ismertség összemossa a szakmámat és a magánéletemet. Nem viselkedhetem mindig úgy az életben mint korábban, de természetesen cserébe élvezhetem a rajongók dicséreteit, amik nagyon jól esnek. A magánszférámban viszont a humorom nyers és sokkal szókimondóbb a stílusom mint mondjuk egy interjú alatt. Természetesen ugyanaz az ember vagyok, akkor is ha nyilatkozom, csak egy visszafogottabb verzió” - mondta el Bence, aki úgy érzi, hogy a hírnévvel felelősség is jár, hiszen számtalan más embert inspirálhat a képernyőkön keresztül, így igyekszik mindenben példát mutatni.

Kovács Tamás a sportos kisgyerekek közé tartozott, mint sok más kisfiúnak, neki is az volt az álma, hogy focista legyen. Kitartása már a sportban is megmutatkozott, hiszen saját bevallása szerint nem volt nagy tehetség, de keményen edzett. Később a sok színházi élmény, a családi tanácsok és a versmondó versenyek pozitív visszajelzései mind-mind egyre inkább a színészet felé sodorták.

„Az elmúlt öt év nagyon intenzív volt az egyetemen, megfeszített tempóban zajlik a munka és nagyon nagy fegyelemre tanítanak minket. Itt megtapasztalhattam, hogy bármit képes vagyok megcsinálni, még ha korábban nem is hittem magamban” – kezdte Tamás, aki már előadás során is került nehéz helyzetbe. „Az egyik darab bemutatóján az utolsó jelenetben lógtam fejjel lefelé és ment le a fény. Ez 15-20 másodperc lehetett, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt akkor, alig tudtam tartani magam. Mikor vége lett, kiszaladtam a takarásba és összerogytam a fáradtságtól” – folytatta a jóképű színész, aki szerint a nehézségek mellett ebben a szakmában mindig van miből inspirálódni. „Nagyon felnézek az idősebb kollégáimra, sokszor merítek belőlük ihletet, hiszen sok-sok év és szerep után is megmaradt a játékkedvük és frissességük” – mondta el Kovács Tamás.

Szöveg: Red Lemon Media

Fotókredit: Viszlay Márk