Tony Parker: álmodj akkorát, hogy őrültnek nézzenek miatta

Az álmokat nem könnyű valóra váltani. Hacsak nem te vagy Tony Parker, a leghíresebb és legünnepeltebb kosárlabdajátékos Franciaországban, aki mindenben sikeres lett, amiben csak akart. Játszani akart az NBA-ben, és megcsinálta. Sőt, sokáig ő volt a liga legerősebb irányítója. És ugyanez igaz a visszavonulása utáni terveire is.

Négyszeres NBA-győztes a San Antonio Spursszel, 2007-ben MVP cím, és felejthetetlen teljesítmény 2013-ban, amikor Franciaország győzött az európai kosárlabda bajnokságon. Tony Parkerrel az Euronews újságírója, a korábbi olasz válogatott Stefania De Michele beszélgetett.

Tony Parker: — Amikor gyerek voltam, a legvadabb álmaimban sem tudtam elképzeli azt, ami történt, és ahogy végül a mezem is visszavonult. Ez olyasmi, amit sosem gondoltam, hogy lehetségessé válik olyasvalaki számára, mint én, aki egy kis normandiai faluban nőttem fel. És nagyon jó érzés rájönni minderre, mióta visszavonultam. Lassan, de biztosan kezdem felfogni mindazt, amit a Spursszel véghezvittünk. És nosztalgiával tölt el a könyv, és a Netflix filmje, mert nagyon jó látni a teljes 20 évet egy filmben.

Stefania De Michele, Euronews: — A fordulópont 2001-ben jött el a karrieredben, 19 éves korodban: beválogattak az NBA egyik legokosabb csapatába. A San Antonio Spurs játékosaként lehetőséget kaptál, hogy fejlődj, és nagyon keményen dolgoztál.

— Nagyon szerencsés voltam, hogy annak a csapatnak a tagja lehettem. Igen, keményen dolgoztam, de ugyanakkor tagja voltam a csapatnak, amelyik nagyon nyerni akart. És a csapat értékei, azoktól lettem jobb ember. Nem csak jobb kosárlabdázó lettem, a csapat értékei jobb emberré tettek. Kemény munka, fegyelem, sok áldozat és nagy elszántság kellett ahhoz, hogy bejussak az NBA-be. Akkoriban még nem voltak európai irányítók. Nem volt sok európai, ezért magamon éreztem az új generációra nehezedő összes nyomást, hogy jól teljesítsek, és kivívjam az amerikai játékosok tiszteletét. Eleinte nagyon nehéz volt, de nagyon erőssé tett mentálisan, hogy megmutassam nekik, az európaiak is tudnak kosarazni.

— Mindent elértél, amit akartál, a legnagyobb bajnokok között pihenhetnél meg az Olimposz lábánál. Viszont te inkább fiatalok képzésével foglalkozol a sportakadémiádon. Ez miről szól? Mit jelent ez neked?

— Számomra nagyon fontos hogy mindebből valamit visszaadjak. Áldottnak érzem magam, és nagyszerű edzőim voltak. Nem felejtem el, hogy honnan jöttem. Azzal kezdtem, hogy megvettem a l'Asvel nevű csapatot itt Lyonban. Aztán vettem egy női csapatot is, mert mindig is szerettem volna csinálni egy különleges projektet, olyat szerettem volna csinálni, amiben a férfiak és a nők is egyenlőek, hogy legyen egyforma a csapatuk. És aztán jött az akadémia. Másfél éve nyitottunk. És ez valami más volt, ez különleges volt számomra, mert egyrészt a kosárlabda legjobbjaival akartam foglalkozni, de ugyanakkor azokkal a gyerekekkel is, akik később sem leszek profi kosarasok, mert a gyerekek 95 százaléka nem lesz profi. Az akadémia mottója, hogy Gyere az akadémiára és szerezz munkát. Ezt nagyon komolyan veszem, mert fontos, hogy a gyerekek sikeresek legyenek az életben, legyen munkájuk, és egyszerűen csak boldogok legyenek.

— A koronavírus-járvány mindenki számára nagy kihívás. Milyen változást hozott ez az akadémia életében?

— Igen, ez most nagyon nehéz. Olyan válságot élünk át, amelyik a minden idők egyik legnagyobb válsága. Nagyon nehéz most minden projektet működtetni. De kreatívnak kell lenni, pozitívnak kell lenni, és meg kell találni a megoldást. De az biztos, hogy nehéz időket élünk. De végezetül ez csak erősebbé tesz mentálisan és erősíti a jellemet is.

— Egy másik fejezet is elkezdődött az életedben: a bekerültél a Netflix hírességek csarnokába egy izgalmas dokumentumfilmmel milyen érzés látni az életedet a mozivásznon? Honnan jött ez a dokumentumfilm?

— Nagy megtiszteltetés. Amikor a Netflix először megkeresett, hogy készítenének velem egy filmet, akkor el sem tudtam hinni, mert akkor éppen a saját cégemmel az Infinity Nine Mediával is ilyesmin dolgoztunk. Az elmúlt egy évemet követtük végig, és voltak felvételeink a tavalyról. És akkor megjelent a Netflix, akik azt mondták, hogy szeretnénk egy filmet készíteni rólad. Számomra ez nagy megtiszteltetés.

— Hol érzed azt, hogy otthon vagy?

— Mindig azt mondom, hogy nekem két otthonom van. Felerészben az egyesült Államokban élek, a másik felében Franciaországban. Imádom mindkét országot. Mind a két helyen otthon vagyok.

— Tehát a texasi San Antonio is az otthonod. Az állam hagyományosan republikánus-támogató, de mit gondolsz az amerikai választások után?

— Nagyon örülök annak, amerre megyünk, ez egy új nap. Nagyon boldog vagyok a választás eredményétől. Azt hiszen, fényes jövő előtt állunk.

— Mi a legnagyobb álmod?

— A legnagyobb álmom? Azt hiszem, most, hogy már kicsit idősebb lettem, az, hogy egészséges legyek, a egészséges legyen a családom, a gyerekeim. Szerintem a legnagyobb dolog, főleg egy ilyen világban, ahol most élünk, jó egészséget kívánni mindenkinek.

— Van valami üzeneted a fiatalabb generációnak?

— Ha tanácsolhatok bármit, akkor az az, hogy légy pozitív és higgy az álmaidban. Nagyot kell álmodni. Ha elmeséled az álmod valakinek, és ő nem gondolja azt, hogy megőrültél, akkor nem álmodtál elég nagyot.

Forrás: Euronews