A zene és a 90-es évek

Az 1990-es években rég nem látott fellendülésen ment át a popzene, jobbnál jobb előadók, lemezek jelentek meg. Némelyik bandáért, mint „az új Beatlesért" lelkesedtek híveik, mások izgalmas új hatásokat eszeltek ki, már-már visszahozva a pop aranykorát.

Az 1990-es évek elején a pop - a fiatalok zenei világnyelve - széttöredezett. Nincs olyan együttes, amelyik bízhatna a rajongók többségének ájult csodálatában. Manapság szinte ijesztően sokféle stílus közül válogathatunk. Egyik-másik régi kedvenc, mint a rock vagy a reggae, becsülettel továbbszolgál, de tucatjával akadnak feltörő vetélytársaik, ilyen a grunge, a britpop, a raggá, a hip hop, a jungle vagy a drum 'n' bass. A modern popvilág igazi zenei olvasztótégely.

Angolszász újítók

Bár az elektronikus zene német gyökereihez nem férhet kétség, a legtöbb újítás továbbra is a Brit-szigetekről és az USA-ból származik. A grunge keserves zenéje Seattle városában született, legfőbb képviselője pedig a Nirvána együttes volt. Ennek karizmatikus frontembere, Kurt Cobain a Nevermind (Mindegy, 1991) album leghíresebb dalában, a Smells Like Teen Spirit (Tiniszellemtől szaglik) címűben énekelte el Amerika kiábrándult ifjainak indulóját. A műfajt súlyos csapásként érte Cobain öngyilkossága 1994-ben, de a hasonló zenekarok, mint a Pearl Jam, továbbvitték a zászlót.

A britpop címszó alatt összefoglalt bandákban nincs sok közös azon kívül, hogy mind Öntudatos britek. A szaksajtóban akkor terjedt el ez a kifejezés, amikor gyors egymásutánban befutott a londoni Blur, a manchesteri Oasis és a sheffieldi Pulp. Mindhárman a hatvanas évek popzenéjének lemezesládáját túrták fel, és amit találtak, azt századvégi modorban adták elő. De bármilyen régi volt is az ihletforrásuk (a Beatles, a Rolling Stones és a Kings mind benne van az egyvelegben), az olyan 1994-es albumokat, mint az Oasistól a Definitely Maybe (Határozottan talán), a Blurtől a Park Life (Élet a parkban), új hangzásként üdvözölték a kritikusok. Az eleinte nem túl sikeres The Verve 1997-ben csatlakozott hozzájuk az Urban Hymns (Nagyvárosi himnuszok) című, a többi britpopalbumnál eredetibb hangzású munkájával.

Akik valamivel több tesztoszteront szeretnek a zenében, bőven válogathatnak az 1990-es évek terméséből. Az amerikai Red Hot Chili Peppers 1991-es korongja, a Blood Sugar Sex Magic (Vér Cukor Szex Varázs) csupaizom rockot kevert egy löketnyi hip-hoppal és rap-pel, míg az északír Therapy gattergitárjával támadt eredményesen a közönségre.

Supergrass

A szelídebb hangok kedvelői megtalálhatták a nekik valót a Lemonheads, a Cranberries és a Tanya Donelly's Belly rockos beütésű popzenéjében. Az oxfordi Supergrass diadalmasan lépett a színre 1995-ben az I Should Coco című első albumával és Alright (Remekül) című nyári himnuszával.

Courtney Love (Kurt Cobain özvegye) a Hole élén megmutatta, hogy a grunge nemcsak a kockásinges fiúk műfaja, P. J. Harvey és Sheryl Crowc pedig azt bizonyította, hogy a nők is tudnak izgalmas, provokatív dalokat formálni a szorongásaikból. A tündérmeséből előlépett izlandi Björk kiszámíthatatlan számaival a klubba való, kísérleti zenék úttörője lett. Három korai albuma, a Live Through This (Ezt éld át, 1994), a Dry (Száraz, 1992) és a Debut (Debütálás, 1993) megérdemelte az összes magasztalást, amit a zenei sajtó rázúdított. Aztán a drum’n’bass stílusára váltott át a dance nagymesterével, Goldie-val együttműködve.