Egy transznemű nő őszinte vallomása
hirdetés
Vay Márton pár éve még közéletben aktív politikusként, Greenpeace-szóvivőként, újságíróként élt. Egy éve közhírré tette, hogy mint nő folytatja az életét, idén nyáron pedig a Budapest Pride-on ő volt az a Vay Blanka, aki az egyik megnyitó beszédet mondta. Mint transznemű nő, első kézből tapasztalta meg a hatalmas változást, mennyire máshogy viszonyul hozzá környezete nőként. Blanka azzal, hogy felvállalta nőiségét, szembesült a „gyengébbik nemet” érő diszkriminációval. Az ÉVA Magazin novemberi számában megosztotta a tapasztalatait arról, hogy a mindennapokban, a munkavállalás terén is sokszor nehezebb nőként érvényesülni.
A magazin aktuális számában több cikk foglalkozik a gender témával, a címlapon Avery Jackson transzgender kislány szerepel, de mellette több transznemű férfi és nő életébe is belepillanthatnak az olvasók. A téma kendőzetlen feldolgozásával az ösztönös elutasítás feloldását és a nyílt kommunikációt szeretné elősegíteni a lap. Interjú készült Vay Blankával is, aki egy éve vállalta fel transzneműségét.
hirdetés
„Nagyjából hasonló emberekkel, hasonló helyzetben dolgozom, mint korábban. Nem vagyok butább, az orgánumom nem lett más, mégis gyakran kétszer annyi energiámba telik egy négymondatos gondolat befejezése” – kezdi Blanka. „Könnyebben félbeszakítanak, és ha elmondom, nem történik semmi, nem reflektálnak rá. Mintha az emberi fül, vagyis a férfifül számára hallhatatlan frekvencián beszélnék. Mint a denevérek. Kevésbé gondolják úgy, hogy az érveimre érvekkel kell válaszolni. Ez elég döbbenetes élmény. A nők pedig kivétel nélkül bólogatnak, hogy üdv a klubban…”
Blanka tudatosan vállalta a női nemmel együtt járó szépségek mellett a buktatókat is. Ha kedves, jó fej, támogató embereknek azt mondom, hogy öreg, amíg én pasi voltam, addig nem kezeltél így le, akkor aligha van visszatérés a jó viszony felé. Közben pedig annyira nem haragszom rájuk, mert a mögöttes reflex iszonyú mélyen ül, és a nőkben is ott van. A nők is alábecsülik a női teljesítményt, nem csak a férfiak” – nyilatkozta Blanka.
Az őt körülvevők közül majd 90%-ban nők azok, akik támogatták döntését. Úgy gondolja, a nők értékelik a bátorságát. A férfiak nem igazán tudnak mit kezdeni vele, számukra a leglogikusabb magyarázat Blanka nemváltására az, hogy megőrült, rosszabb esetben hogy perverz. Ő azonban életében most először, azért él, mert akar, és nem azért, mert muszáj. Korábban komolyan küzdött a halálvággyal. Azt nem nagyon feltételezi, hogy a transzneműsége egyszer majd nem lesz meghatározó, de azt reméli, hogy egyre kevésbé lesz az. Úgy látja viszont, hogy ezután már nem lehet „csak egy ember”, akinél nem teszik hozzá, hogy transznemű. A teljes interjú az ÉVA Magazin novemberi számában olvasható.
Szöveg, kép: RedLemonMedia