Öt ok, amiért mindenképpen látni kell a Természetes fényt

Szeptember 16-tól már a hazai mozikban is megnézhető a 71. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Ezüst Medve-díjjal kitüntetett rendező, Nagy Dénes első játékfilmje, a második világháborús történetet elmesélő, a megszálló magyar katonákról szóló történelmi film, a Természetes fény. A közelgő premier kapcsán következzen öt kulisszatitok a hat év alatt megszületett alkotásról.

Závada Pál azonos című regényén alapszik a film. A forgatókönyvet is jegyző Nagy Dénes elsősorban inspirációként nyúlt az irodalmi remekműhöz, és annak 20 évet átölelő, sok szereplőt mozgató cselekményéből mindössze négy napot, és csak egy embert, Semetka Istvánt emelt át a saját változatába.

A film cselekményét - a Szovjetunió területén a második világháború ideje alatt megszállóként, főként partizánok után kutató magyar katonákról szóló történetet - a rendező - forgatókönyvíró egykori, a Hadtörténeti Levéltárban őrzött katonanaplókra, történészi kutatásokra alapozva írta meg. Forrásai közt szerepelt Somorjai Lajos harctéri naplója, Sára Sándor Don-kanyarról szóló dokumentumfilm-sorozata, a Krónika, Ungváry Krisztián történész hiánypótló munkája, A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban, 1941–1944 című kötete, valamint saját nagyapjának élményei, aki fiatal bakaként maga is harcolt az orosz fronton.

Klasszikus háborús film helyett a rendező olyan történetet vitt vászonra, ami az ismeretlen katona mindennapjait mutatja be. Ennek megfelelően azzal szembesít, hogy a saját életmódjukból kirángatott, hazájuktól messzire elvitt magyar emberek számára mit jelentett, amit átéltek egy idegen országban, a háborúban. A rendezői koncepció legfőbb célja pedig az volt, hogy morális állásfoglalás nélkül ábrázoljon a filmben egy helyzetet, illetve közeget, amiről indulatok nélkül lehet beszélgetni.

A szereplőválogatás sem a hagyományos módon zajlott. Olyan amatőr szereplőket kerestek a felvételekhez, akikről már a fizikumuk alapján el lehet hinni, hogy hónapok óta háborúban vannak, és ránézésre érezni rajtuk az élet fáradtságát. Két év alatt gyűlt össze az a harminc ember, akikkel elutazhatott a stáb forgatni. Nagyrészt tehén- és agrártelepekre mentek el az országban, illetve a határon túl, hogy a megfelelő személyeket megtalálják, köztük a főszereplőt, Semetaka Istvánt játszó Szabó Ferencet. Ő a forgatás előtt a pélyi tehenészetben dolgozott és 150 marhát legeltetett.

A magyarországi, erdélyi, kárpátaljai és vajdasági falvakból toborzott szereplők katonai alapkiképzésen estek át, majd teljesen idegen környezetbe kerültek, miután a forgatás két hónapon át a távoli Kelet-Lettországban zajlott. Ez a körülmény nagyon hasonlított a második világháborús valódi eseményekre. Az otthonról elszakadt szereplők egy számukra idegen országban, nyelvi közegben találták magukat, és ugyanúgy küzdöttek a honvággyal, a helyzetükkel, mint egykor a magyar katonák. Ez az állapot ugyanakkor igazi egységbe kovácsolta őket, ami fontos hozadéka lett a film megszületésének.

Forrás: Good Option PR, Vertigo Media