Újra divat a hennafestés

A henna testfestés használata az iszlám előtti időkre vezethetők vissza. Úgy vélik, hogy először Egyiptomban használták, az ujjbegyek, körmök, tenyér valamint a talp festésére. A henna alkalmazására utaló legelső iromány a Nílus völgyében, egy sírból került elő.

A hennacserje ötezer éve lényeges része az emberi civilizációnak, festésre, kozmetikumként, gyógyszerként és az ördögi erők elleni védelemként használták. Ünnepekkor kéz, láb, haj díszítésére alkalmazták. Az ősi hiedelmek alapján a henna megerősíti az emberek közötti kötődést, hiszen a hennával festett motívumok felrajzolásához testi érintkezés kell. Ez általában a hennafestő művész valamint alanya, legtöbbször nők között jön létre. A hennafestőre úgy néznek, mint bizalmasra.

Mi az a henna?

A henna a perzsa hin-uh szóból származik, egy cserjeszerű fa elnevezése, ezt évezredek óta terjesztenek, leginkább lándzsás, sima felületű leveleiért. A megszárított porrá őrölt valamint pasztává kevert levelek a narancsostól, a vörösbarnáig terjedő természetes színezőanyagot adnak. Hennafestéket leginkább észak Afrikában, Marokkóban, Szudán, Egyiptom, India valamint Pakisztánban készítenek.

Testfestés, mint népművészet

A mehndi avagy hennafestés Indiában a muzulmánok megjelenésével gyorsan a népművészet részévé vált. A narancsvörös mehndi színei nem ritkán díszítették a menyasszonyok testét. A nők testére összetett, cirkalmas mintákat festettek azért, hogy megkülönböztessék őket a hajadonoktól, kiket gyakran fenyegetett az a veszély hogy elrabolják őket a muzulmánok.

Miben különbözik a hennafestés a tetoválástól?

Mindkét testdíszítés módszer eredete a régmúltba nyúlik vissza. A tartós tetoválást tűvel készítik a bőrre, ami fájdalmas tud lenni. A hennafestést tölcsérből, avagy aplikátor pálcával viszik fel a kívánt bőrfelületre, és ez semmilyen fájdalommal nem jár. A nem sterilizált tetováló eszközök, tűk fertőző betegségeket terjeszthetnek. A tetoválás eltűntetése drága, és nem könnyű és általában maradandó nyomot hagy. A henna viszont 2 - 3 hét alatt magától kifakul, függ a henna színétől, száradási idejétől, a bőrtípustól, de még a fürdés gyakoriságától is.

Milyen színben készülhet hennafestés?

Bőrünk kémhatásától valamint bőrszínünktől függően a motívumok színe lehet narancsos vöröses, barna, bordó illetve khaki zöld. A szín emellett függ a keveréktől valamint attól, hogy azt a motívum festésekor mennyi ideig hagyták a bőrön.

A henna illata

A henna virágból létrehozott illat, melyet camphire néven lehet ismerni, a bibliai időben Kleopátra parfümjének az alapját adta. A királynő állítólag ezzel itatta át hajóinak vitorláit, azelőtt, hogy Antoniusszal találkozott.

Hennafestés vagy mehndi

A mehndi a kéz, az ujjak, a kar és a lábujjak díszes festésének művészete. A festékanyagot a henna leveléből készítik. A motívumok a jellegzetesen arab virágmintáktól az indiai csipkés rajzolatokig bármilyenek lehetnek. A hennának gyógyítóerőt tulajdonítanak, és általában a menyegzői szertartásokon használják, hogy megvédje a menyasszonyt. Viselni nagyszerű, de a festés elég nehéz.

Próbáljuk ki az egyszerű, „sablonos" megoldást.

1. Bár a hennát eredetileg szabad kézzel festették, jobb, ha mi nem próbálkozunk vele - hacsak nem vagyunk különösen tehetséges rajzolóművészek. Szerezzünk be inkább öntapadós matricákat, és rögzítsük a helyükre azokat.

2. Mázas vagy bevonatos edényben keverjük össze a hennaport egy teáskanál kávé-granulátummal és forró vízzel. Zöld színű pasztát kapunk, mely ugyanakkor barna árnyalatú lesz a bőrünkön.

3. Kenjük a pasztát vastag rétegben a felragasztott sablonra, különös tekintettel a kivágott motívumokra. Hagyjuk száradni annyi ideig, ameddig csak lehet. Minél tovább marad fenn, annál élénkebb lesz a festés. A legjobb, ha egész éjjel a festendő felületen marad.

4. Amint a henna megszáradt, óvatosan távolítsuk el a sablont. Öblítsük le a bőrön maradt festékpasztát, és itassuk le a nedvességet a kezünkről. A minta néhány napig tart (a körmökön hosszabb ideig).