Az art déco stílus

Az 1920-as és 1930-as évek modernizmusának legmerészebb tervei az art déco stílusjegyében fogantak. Luxust és kifinomultságot sugalló termékeikkel e stílus mesterei hamarosan a legkülönbözőbb tárgyak megtervezésére hatottak, a púderdoboztól az óceánjárókig.

Az art déco az 1923-as párizsi „díszítő-és iparművészeti" kiállításról - francia nevén ExpositionInternationaledes ArtsDécoratifs et Industriels Modernes - kapta a nevét. Ahogy az esemény megnevezése is mutatja, nem festészeti vagy szobrászati kiállítás volt, hanem ruhák, bútorok, használati tárgyak, könyvek vagy plakátok bemutatása. Eredetileg a luxuscikkek stílusa volt - hiszen fekete lakkburkolatos fürdőszobát csak a gazdag emberek engedhettek meg maguknak - később azonban az új stílus annyira népszerűvé vált, hogy szemlélete nagy hatással volt a tömegtermelésre is. Végül az 1920-1930-as évtized mindennapi életének alig maradt olyan területe, ahol ne tűntek volna föl az art déco jegyei.

E stílusirányzat eredete az első világháborút megelőző időkre nyúlik vissza, amikor azart nouveau - Magyarországon ismertebb nevén a szecesszió - kanyargós, indázó vonalai, növényi díszítményei voltak divatban. Az art déco érdessége, keménysége szélsőséges visszahatást jelentett a szecesszióra. A változás első jelére 1909-ben lehetett felfigyelni, amikor az Orosz Balett meghódította a párizsi közönséget. Léon Bakst merész, káprázatos színekben pompázó díszletei és jelmezei ámulatba ejtették Párizst, és amikor Paul Poiret divatszalonja elkezdte másolni Bakst terveit, az új divatőrületnek nem lehetett többé megálljt parancsolni. Később a kubista festészet és modernista építészet más szempontból hatott a formatervezésre: divatba hozta az egyszerű, figyelemelterelő részletek nélküli formákat.

Mindezekből a stíluselemekből a háború után, a húszas években állt össze az art déco stílusa. E kor hangulatának - a fiatalság, a lendület, a korszerűség kultuszának - nagyon is megfelelt a merész, leegyszerűsített vonalvezetés és az erős, tiszta színvilág, de legalább ugyanennyire jellemző volt az akkor újnak számító anyagok használata: elsősorban a fényezett krómé és a műanyagé - ez akkoriban főként a bakelitet jelentette. Ezt az anyagot élénk színekben gyártották, és akárcsak a krómot, tükörfényesre lehetett csiszolni. A sima, csillogó felületek váltak az art déco egyik legjellegzetesebb stílusjegyévé; a tervezők szívesen dolgoztak üveggel, csempével, zománccal, bronzzal és kovácsoltvassal is. Az art déco korszakának jellegzetes, magasfényű termékei a fürdőszobai burkolatok és felszerelések, a lámpatestek és az öltözékkiegészítők, például púderdobozok, karórák vagy cigarettatárcák.

→Az 1920-as és 1930-as évek divatját az art déco egyszerű, áramvonalas, sima vonalvezetése határozta meg.

Geometrikus formatervezés

A plakátokon, a könyvek címlapján, a porcelántárgyakon vagy a kertvárosi házak színezett üvegű ablakain a tervek egyre egyszerűbb vonalakat írtak elő, a szecesszió burjánzó részletgazdagsága helyett pedig nagy, egyszínű felületek vették át a főszerepet. A szecesszió az ostorszíj kacskaringós vonalait utánozta, az art déco vonalvezetése viszont szigorú volt és visszafogott már-már matematikai pontosságra törekedett, főleg az építészetben.

A divatbemutatókon is megjelentek az art déco vonalai és színei

A nők, akik nem sokkal korábban szabadultak meg fűzőiktől, minden erejükkel azon voltak, hogy gömbölyded vonalaikat kiegyenesítsék. Hajukat rövidre nyírták, mellüket lelapították, harang alakú kalapot viseltek, egyenes vonalú, mértani szabású, ejtett derekú ruhákat és rövid szoknyát hordtak. Még az élénk színűre rúzsozott, Ámor íjának ívét formázó ajkak is teljesen art déco stílusúak.