A legendás Coco Chanel élete a divatszakma előtt
hirdetés
A jelen korban sokan csak Coco Chanelként ismerik Gabrielle Bonheurt, a Chanel divatház alapítóját. A francia divattervező Saumurban született 1883-ban majd pedig 1971-ben hunyt el Párizsban. A 20. Század divatjának egyik legkiemelkedőbb alakjának tekintik, neki köszönhetjük a modern, felszabadult, elegáns női öltözködést, valamint a rövid szoknyát és a csillogó kosztümrészeket is. Továbbá az ő nevéhez fűződik a világ egyik legnépszerűbb parfümje, a Chanel N°5 is.
Mindezek ellenére viszont bizony ő sem dúskált a javakban gyerekkorában, sőt mondhatni, hogy valósággal a semmiből építette fel a saját birodalmát. Az apja egy utazó kereskedő volt, aki csupán csak hosszas pereskedés árán és busás hozomány után volt hajlandó elvenni Chanel édesanyját. Az anyja, Jeanne ekkor még csupán csak 20 éves volt, viszont már két közös gyerekkel is büszkélkedhettek. Összesen végül 5 gyermekük született, viszont az anyán elhatalmasodtak a betegségek és 33 éves korában meghalt. Az apja ezek után nem éppen mintaapaként viselkedett, ugyanis két fiát magára hagyta, a három lányát pedig beadta az aubazine-i Mária Szent Szíve kongregációba, ő pedig elutazott Amerikába. Ekkor Gabrielle 12 éves volt és nem igazán viselte jól a kolostor komor hangulatát és szigorú szabályozását. Ez azonban később a javára vált ugyanis a kolostorban dolgozó nővérek megtanították varrni, valamint az egyszerű letisztult életmódból, stílusból is inspirációt kapott később. Az évek alatt nagyon megtetszett neki egy XII. századi ablaküvegének az egyszerű, egymásba fonódó mintázata, amelyben még a neve kezdőbetűjét is felfedezte. Később ez a C betű ihlette a népszerű divatház logóját.
hirdetés
Később elhagyta a Notre Dame Intézetet és egy kelengyeüzletben kisegítőként kapott munkát. A vele egykorú nagynénjével, Adrienne-el gyakran találkoztak és egy zenés kávéházban, a Rotonde-ban múlatták az időt. Ismerkedett a városban szolgáló katonákkal, valamint énekesi karrierről álmodozott. Sikerült kiharcolnia magának, hogy amíg a hivatásos zenészek szünetet tartanak, addig ő lépjen fel. Csupán néhány dalt tudott ugyan előadni és a hangi adottságai sem voltak kiemelkedők, viszont megnyerte a közönséget a kakas hangjának imitálására épülő Ko Ko Ri Ko zenéjével, valamint a „Ki látta Cocót a Trocadérón?” sláger éneklésével. Utóbbi egy elveszett eb kereséséről szólt, a közönség pedig Cocót kiabálva visszatapsolta őt. Ez a siker kellő magabiztosságot adott ahhoz, hogy egy nagyobb városban próbáljon szerencsét, ezért elutazott, Vichybe, hogy építse énekesi karrierjét. Ott azonban kudarcot vallott, így visszatért Moulinsba. Közben rájött arra, hogy az énekesi karrier valószínűleg nem fog összejönni neki és valamilyen más kitörési lehetőségen gondolkodott. A legjobbkor tűnt fel az életében egy rotonde-beli katona, Étienne Balsan. Megismerkedtek és a gazdag textilgyáros meghívta a Royallieu birtokára. A lány természetesen elfogadta a meghívást és ezzel meg is találta a kitörési lehetőségét, ugyanis ott is maradt három évig. Ott már lehetősége volt, hogy elkezdje a divatbirodalmának építését.
Nagyszerűen, talpraesetten ragadta meg a lehetőséget. Sikeres üzletasszony lett belőle, amely természetesen együtt járt a szigorú vállalatigazgatással is. A birodalmát úgy sikerült csúcsra juttatnia, hogy forradalmat robbantott a divatszakmában, ugyanis megszabadította a nőket a sanyargató fűzőktől, a már-már nevetséges túldíszítettségtől. A saját stílusát az egyszerű elegancia jellemezte, amely a XX.század divatjának alapköve lett.