Divat a színházban
hirdetés
A divat mindenhol jelen van, még a színház világában is. Ennek okán pedig érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mégis mennyire képes befolyásolni a színészek ruháit, jelmezeit a jelenkori és a régmúlt divat. Egyáltalán a jelmeztervezők figyelnek-e arra, hogy a jelenkorban játszódó darabokhoz aktuális divatú ruhákat biztosítsanak? Cikkünkből megtudhatod, hogyan tudnak érvényesülni a divatos cuccok a színházban.
A kronika.ro készített interjút Török Rékával, aki a csíkszeredai Csíki Játékszínben bemutatott Hippolyt, a lakáj című darabhoz készítette a jelmezeket. Azért is érdekes az ő szerepe, mert egyébként tanulmányokat végzett a divatszakmában is.
hirdetés
„– Elsőként elolvasom a darabot, akár ismerem, akár nem. A Hippolyt például elég ismert film, de az itt használt szöveg teljesen más, bár ugyanaz az alapja, más dolgok is történnek benne. Egy nehezebb darabot akár többször is elolvasok, hogy minden részletére oda tudjak figyelni. Közben már kezdek is gondolkodni a jelmezeken. Utána leülök a rendezővel, megbeszéljük, mi az ő koncepciója, milyen világot szeretne a színpadra.
Következik a rajzolás, vázlatok készítése, dokumentációgyűjtés, majd megmutatom a rendezőnek, hogyan képzelem én el. Ami nem tetszik, megbeszéljük, de általában szabad kezet szoktam kapni. Például Csíki Zsolttal egy hullámhosszon vagyunk, apró változtatásokra van mindössze szükség, a megálmodott jelmezek többnyire színpadra kerülnek.” –nyilatkozta Török Réka
Ahogyan a Réka szavaiból kiderül, először is a legfontosabb kideríteni azt, hogy lényegében kiknek is készül a ruha, milyen darabhoz. Ehhez viszont elegendhetetlen, hogy ő is töviről hegyire ismerje a darabot és tisztában legyen a forgatókönyv minden egyes sorával. Ez után következhet csak a gondolkodás és a tervezés. A munka tehát meglehetősen komplex, hiszen amíg egy divattervező általában a saját inspirációit valósítja meg, addig egy színházi tervezőnek 3 dologra is figyelnie kell. Először is ismernie kell az adott korhoz tartozó divatot és ehhez kell igazítania a saját elképzeléseit. Ezek után össze kell hangolni a saját ötleteit a rendező igényeivel, elképzeléseivel is. Majd pedig ezek után kell gazdálkodnia a rendelkezésére álló anyagból, hiszen tudjuk, hogy napjaink színházainak nem áll rendelkezésére a világ minden pénze.
„– Minden darabban más. Színháztól is függ, a felszereltségtől, attól, hány varrónő van, és ők mennyire jó szakemberek. Van színház, ahol egyetlen varrónő dolgozik, és nem biztos, hogy ki tudja szabni azt, amit én megálmodtam. Ilyenkor be kell vonni valaki mást, vagy nagyon sokat kell dolgozni ahhoz, hogy az elvárásaimból semmit se kelljen feladnom.
Egyes varrodákban külön van női és férfi szabászat. Ez nekem nagyon sokat segít, sokkal jobban megértik, mit szeretnék, rengeteg tapasztalatuk van, sok előadásban dolgoztak. A színházi varrónő teljesen más, mint az, aki egy átlagos varrodában dolgozik, mert itt néha a lehetetlent is meg kell valósítani. Nekem is kell tudnom szabni-varrni valamennyire, de ez inkább a varrónők dolga. Csíkszeredában szerettem dolgozni, nagyon jó a társaság, sok jó varrónő van, és a fővarrónővel, Bakcsi Katával könnyű megértetni magam, nagyon jó szakember.” –árulta el Réka
A kivitelezés része viszont már kezd hasonlítani a divatszakmához. Itt ugyanis nem csak a tervezőn múlik minden, hanem az egész csapaton, az utolsó varrónőig. Például nem egy tervező akadt már ki a saját csapatára, mert sehogy sem tudták az elképzeléseket kivitelezni.
Forrás: kronika.ro
Képek: elmenybirtok.hu és kronika.ro