Hosszú szoknya, nagy kalap-, avagy hogyan öltöznek ma a cigányok?

Mielőtt bárki is diszkriminatívnak tartaná a cigány szót, fontos megjegyeznünk, hogy ez a szó csak adott kontextusban sértő, mi nem erre törekszünk. A cigányság Európa minden szögletében megtalálható, általában minden társadalomnak megvannak a maga cigányai. Ez a különleges népcsoport közöttünk él, a mi nyelvünket beszéli, a mi kultúránkhoz próbál valamilyen szinten igazodni, mégis csak ferde, rosszalló tekintettel nézünk rájuk, és keveset tudunk belső világukról.

Igaz, nem sok embert engednek be közösségükbe, így mindennapjaikat elég nehéz lenne követni az avatatlan szemeknek. De vajon tudjuk honnan származnak, és hogy miért is öltözködnek úgy, ahogy?

A cigányok sok száz évvel ezelőtt vándoroltak be Európába, köztudottan vándornép volt, akiket azután letelepedésre kényszerítettek. Egy darabig a társadalom megbecsült tagjainak számítottak, de aztán egyre inkább olyan feladatok hárultak rájuk, amiket mások nem szívesen végezetek el. Ilyen volt például a hóhér szakma. Fontos megjegyezni, hogy ahogyan mi, ők is különbözőek, és csoportonként változik az integritásuk. Van olyan, csoport, amely teljesen átvette a többségi társadalom életformáját, ruházatát, és van olyan csoport, amelyik még mindig romanes nyelven beszél, és tartja a hagyományokat. Őket hívjuk oláh cigányoknak, ők a hosszú szoknyás, színes kendős, és nagy kalapos emberek, akik naponta szembe jönnek velünk az utcán.

Az oláh cigányok megőrizték hagyományaikat és nyelvüket, lányaikat korán férjhez adják, romanes nyelven beszélnek, és ősi mesterségeiket, mint a csatornakészítés, vagy épp kupeckedés is megtartották. Kultúrájuk a tiszta és tisztátalan ellentétpárra épül, deréktól lefelé a test tisztátalannak számít, így külön edényben mossák a felső és alsó test ruházatait. A nők a menstruáció és szülés miatt tisztátalannak számítanak, így az ő ruháikat is külön edényben mossák a férfiakétól. Csoportonként változó, hogy milyen színű ruhákat hordanak, de minden csoportban a fiatalabbak hordják az élénkebb, míg az idősebbek a sötétebb színeket. Tévedés azt hinni, hogy nem adnak öltözködésükre, ugyanis egy hosszú rakott szoknya több méter drága anyagból készül, és mindegyik féltve őrzött kincsnek számít. Ezek a lányok is követhetik bizonyos mértékig a divatot, hiszen szoknyájukhoz általában nekik tetsző felsőt választhatnak. Fontos azt is tudni, hogy a roma nő a feladatai közé tartozik a családi vagyon őrzése, és ezeket a nő arany ékszerek formájában viseli, így máris világos, hogy ennek is komoly funkciója van, és nem holmi hóbort a nagyon csicsás ékszerviselet. A ruha a táncban is fontos kelléke a nőnek, így a szoknya fokozottan megbecsült darab.

A férfiak öltözködésének elmaradhatatlan kelléke a kalap, ing, nadrág, na meg lakkcipő. Ez náluk egyfajta presztízskérdés, hogy ezek ne hiányozzanak. A férfi uralja a családot és a betevő falatról is ő gondoskodik, tehát joggal viseli még mindig ő a kalapot.

Kultúrájuk színes, érdekes, és tiszteletre méltó is, hiszen mind a mai napig sikerült megőrizni szokásaikat, tudják, hogy számukra mi a fontos. Öltözködésük külső szemmel furcsán hathat, de nekik ez a természetes, ahogy nekünk a farmer és tornacipő. Bizonyára néha ők is eljátszanak a gondolattal, hogy milyen is lehetne modernebbül öltözködni, de a maguk nemében csodálatosak a ruháik, és büszkén hordhatják bárhol őket. Ha úgy vesszük, a ruhával behatárolják hovatartozásukat, amit kevesen mondhatnak el magukról a mai világban, hiszen a mi népviseletünk már csak ünnepekkor kerül elő a raktár mélyéről.