Miről árulkodnak álmaink?

Az emberek mindig lenyűgözve érezték magukat egy-egy érdekesebb álmuk után, melyeknek már évezredek óta nagy jelentőséget tulajdonítanak. De miért álmodunk és álmaink milyen hatással vannak életünkre?

Az ókorban általánosan hitték, hogy az álmok valójában jóslatok, amelyek fontos információt tartalmaztak az álmodó személy vagy családja számára. Ha királyként álmodott valaki, annak hatása lehetett az egész ország jövőjére is. Néha álmaink tiszták és egyértelműen, máskor viszont zavarosak és értelmük homályba vész. Ez utóbbi esetben van, hogy hiába próbálunk kapaszkodni egy-egy képbe vagy jelenetbe, vízként folyik ki kezeink közül, és végül már álmoskönyv sem segít nekünk a megfejtésben, mert már nem is emlékszünk rá, mit álmodtunk.

Az álomfejtés a jóslás egyik legrégibb formája, Az ókorban ezt mindig hivatásos jós feladatának tartották, aki jellemzően pap vagy papnő volt. Meghallgatták az emberek álmait, és megpróbálták azok értelmét megfejteni az álomban legerősebben kifejezésre kerülő szimbólum alapján. Tanáccsal látták el az őket felkeresőket, hogy ha kell, mit tegyenek.

A legkorábban a Gilgames eposzban találunk utalásokat a jóslásra, amelyeket Kr. e. VII. század környékén jegyeztek fel agyagtáblákra, az ókori Egyiptomban pedig a templomokban lakó papok foglalkoztak álomfejtéssel.

Viszont nem mindegy, hogy amit álmodunk, azt hol tesszük. Sokan remélték, hogy ha követik a megfelelő eljárásokat, akkor ébrenlétük ideje alatt felmerülő problémáikra megoldást találnak álmaikban. Az ókori egyiptomiak például, hogy segítő álmokat kapjanak, a Szfinx árnyékában vagy Szerapisz isten egyik templomában aludtak. Voltak bérálmodók is, akik akkor álmodtak valaki helyett, amikor az illető nem tudott egy helyre elutazni, vagy betegsége miatt nem hagyhatta el ágyát. A középkori Japánban nem volt ritka az sem, hogy valaki akár száznál is több napot töltött valamelyik szentélyben, ahol szigorú diétát és imádkozási rendet tartva várt egy segítő álomra.

 Az álomfejtők jelentősége akkor esett vissza, amikor elérhetővé vált az átlagember számára is az álomfejtéssel kapcsolatos könyvek. Az első fontosabb kötet az Oneirokritika (Álomfejtés) című könyv volt, amit a Kr. e. II. században írt Artemidórosz Daldianosz görög álomfejtő. Álmok és szimbólumok százait tartalmazta, és több mint ezer éven át képezte az álomfejtés alapját.

Függetlenül attól, hogy álmaink a jövő képeit tárják-e elénk, illetve, hogy hatással vannak-e életünkre, több híres ember is merített kreatív ötleteket álmaiból. Mary Shelley azt állította, hogy Frankenstein doktor és szörnye alakja álmában jelent meg, és hasonlót nyilatkozott Bram Stoker a vámpír Drakula báróról. A napjainkban is kisebb-nagyobb módosításokkal használt periódusos rendszer Mengyelejevnek álmában jelent meg, miután sikertelenül próbálkozott a kémiai elemek elrendezésével.

A XX. század pszichológusai viszont már azon az állásponton vannak, hogy álmaink önmagunkról árulnak el valamit, legmélyebb vágyaink, jelennek meg